Az alkony ránctalan, lebeg? pléd,
ma valahogy boltívesebb az ég.
?sbéke ez, mégis t?nik, vacak:
tündérebb n? van a pillák alatt.
Száraz a száj és némább a torok,
hogy egyre inkább testvéred vagyok,
néha azt játszom: megértesz, szeretsz.
A lázrohamok legmélyebbje ez.
Micsoda nyárba futottam veled!
Rózsabogár cipeli az eget,
gyulladásost, mit nem bír a kitin.
Erre a lázra nincs penicillin,
csupa szappanbuborék, délibáb.
Énbennem százhúszat ver a világ.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.04. @ 06:23 :: Csillag Tamás
