Horváth János : Huszonkettedik döbbenet

Ha Zsófi nem olyan magányos, és én sem érzem magam annyira elhagyatottnak, nem történt volna meg, ami ilyenkor elkerülhetetlen közeli ismer?sök, testi-lelki jó barátok, vagy sógorok között különösen, ha egyikük n?, sz?ke és kék szem?.

 

Ha Zsófi nem olyan magányos, és én sem érzem magam annyira elhagyatottnak, nem történt volna meg, ami ilyenkor elkerülhetetlen közeli ismer?sök, testi-lelki jó barátok, vagy sógorok között különösen, ha egyikük n?, sz?ke és kék szem?. Azon a szilveszteren már bizakodással tervezgettem a jöv?t, és ebbe nem fért bele egy újabb, rövid id?n belül szakítással végz?d? kapcsolat. Arra vágytam, amire józanésszel nem vágyik az ember ââ?â?¬ tudva, hogy lehetetlent kíván ââ?â?¬, tartós, és szenvedélyes szerelemre. De azt tudtam, hogy ennek még nincs itt az ideje.
      Be kell fejeznem tanulmányaimat, de ezt megel?z?en egy sikeres felvételi vizsgát kell produkálnom, hogy egyáltalán elkezd?dhessenek. Az el?készít? már a félidejénél tartott. Sok meglepetést nem okozott a középiskolai tananyag felelevenítése bár, matematikából nem igazán voltak jó jegyeim, de itt, mintha megtáltosodtam volna. Szinte mindenre emlékeztem, amit tanultunk akkoriban. A fizika nagyon jól ment, még egy fogadást is megnyertem, amelyet a csoport füle hallatára kötöttem el?adónkkal, a gépészkar fizika tanszékének egyik oktatójával. A feladat egyszer?nek t?nt, de volt benne egy nehezít? elem. Egy tartályt középen elválasztanak egy olyan félig átereszt? lemezzel, amelyen a hidrogén atomok szabadon átmehetnek mindkét irányban, de az oxigén atomok már nem férnek át az elválasztófal atomnyi résein. Alaphelyzetben a rések le vannak zárva egy tömör lemezzel. A tartály egyik felét megtöltik hidrogénnel, a másik felét oxigénnel úgy, hogy mindkét térfélen a nyomás azonos legyen. A kérdés az volt, hogy ha a tömör lemezt eltávolítjuk, akkor hogyan alakul a nyomás a két térfélen? Nekem az volt az ötletem, hogy a hidrogén atomok minden gond nélkül áthatolnak a tartály oxigénnel telt felére, és a teljes rendelkezésükre álló teret kitöltik. Így, az oxigén térfelén megn? a nyomás, a hidrogén térfelén pedig a felére csökken, mivel az atomok kétszer akkora teret töltenek ki, mint a tömör lemez eltávolítása el?tt.
      Oktatóm ââ?â?¬ akit nagyon kedveltem ââ?â?¬, lehetetlennek tartotta, hogy a hidrogén parciális nyomásával megnövekedett, nagyobb nyomás alakuljon ki az egyik térfélen, amikor a nyomás kiegyenlít?dés révén, nem jöhet létre változás hiszen, mindkét térfélen ugyanakkora volt a nyomás kiinduláskor, és nem áramlik anyag a kisebb nyomású hely fel?l a nagyobb nyomású hely felé. Vitába bonyolódtunk, amit azzal zárt le, hogy visszaadja a diplomáját, ha nekem van igazam. A legközelebbi órán beismerte tévedését, de természetesen, nem mondott le a tanszéken betöltött pozíciójáról. Jóba lettünk, akárcsak többi oktatómmal, különösen a matematikát tanító Ágnessel, aki szépnek éppen nem volt mondható, de kiváló képességei révén, a matematika tanszéken oktathatott.
      Néhányan szorosabb kapcsolatba kerültünk egymással, és a tanítási nap végeztével is gyakran együtt töltöttük az id?t. Beültünk egy sörre a Mészöly söröz?be, vagy a Kedvesem presszóban ittunk egy kávét, és beszélgettünk. Egyre jobban megismertük egymást. Gyakran találkoztunk Ágnesnél, hetedik kerületi szoba-konyhájában, még hétvégeken is. IQ teszteket töltöttünk ki kedvtelésb?l, és társasjátékokat játszottunk. Jól éreztük magunkat, szinte mindegy volt, hogy bent vagyunk az egyetemen, vagy a Duna-part valamelyik lépcs?jén ülve élvezzük gondtalan életünk minden percét. Már nem szívesen mentem haza, nem volt kedvem szembenézni megromlott házasságunk problémáival. Elhárítottam magamról mindent, ami megzavarta a diákélet élvezetét. Még nem értem el a célomat, de a legjobb úton haladtam, ebben biztos voltam.
      Egy reggel Ágnesnél ébredtem. Reggelit készített, kávét ittunk, és elszívtunk egy cigarettát. Jó volt vele, minden hátsó gondolat nélkül, nem tör?dve kapcsolatunk nem mindennapi jellegével. Jólesett, hogy nem éreztette velem a különbséget, egyenrangú félként kezelt, mint a jöv? nagy reménységét. Tehetségesnek tartott, és szerethet?nek. Ez, tekintettel a kapcsolati válságomra, mindennél többet jelentett nekem.
      És akkor, jött az a szilveszter. Korán érkeztünk, a gyerekeknek volt ideje játszani, tévézni lefekvés el?tt. Éreztem a feszültséget a leveg?ben, de néhány koktél után oldódott a hangulat. Nem volt perc, hogy ne gondoltam volna Ágnesre, de Zsófi kacérsága id?nként, elterelte a gondolataimat. Eleinte úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, hogy több id?t tölt velem, mint szokott, és gyakran kettesbe maradunk, amíg nejem a konyhában tevékenykedik, vagy a gyerekek lefektetésével van elfoglalva. Zsófit minden érdekelte, ami az utóbbi id?ben történt velem. Egy id? után felállt, a lemezjátszóhoz ment, és feltett egy bakelit korongot. Egy lassú, francia dal szólt, a házibuli filmzenéje, erre táncolt minden szerelmes pár a bulikban. Zsófi felkért, kezét nyújtva felém. Szorosan magához ölelt, karjait a nyakam köré fonta, fejét a vállamra hajtva búgott valamit a fülembe. A combomon éreztem feszes combját, majd a lábaim között matatott, bizonyítékát keresve vonzódásomnak.
      ââ?â?¬ Egy n? is érezhet úgy, mint egy férfi, vágyakozhat, kívánhatja a szerelmet, nem gondolod? ââ?â?¬ kérdezte halkan, érzékien. Nem válaszoltam azonnal, csak kezemet végigcsúsztattam a csíp?jén, majd lassan, de határozott, és félreérthetetlen mozdulattal behatoltam a felcsúsztatott szoknyája alá. Éreztem teste rándulását, és hogy teljes súlyával nekem d?l. Magam mögött kapaszkodót kerestem, de nem találtam, majd egyensúlyomat vesztve, édes terhemmel együtt zuhantam hanyatt. Az italokkal és poharakkal megrakott dohányzó asztalra érkeztem, hátsó felemmel tompítva az esést. A vörösbor mindent elöntött, a poharak összetörtek, de nekem nem esett semmi bajom. Zsófi feltápászkodott, és nevetésbe tört ki. A zajra nejem is megjelent. Ketten, együttes er?vel láttak neki a takarításnak. Az éjszaka csendben telt el, és többnyire álmatlanul. Nejem ââ?â?¬ eredeti tervét?l eltér?en ââ?â?¬ nem a gyerekszobában ágyazott meg, hanem a kinyitott kanapé bal oldalán húzta meg magát. Amikor fogmosás után bejöttem a szobába, már békésen aludt. Zsófi mellette. Amikor meglátott, félrehúzódott, és a kettejük közötti keskeny sávra mutatott.
      ââ?â?¬ Na, gyere már, ne félj, nem bántalak ââ?â?¬ mondta olyan ártatlan hangon, mintha semmi nem történt volna egy fél órával ezel?tt. Mellé feküdtem, és arra gondoltam, még soha nem voltam két n?vel. T?lem jobbra nejem szuszogott, balra pedig ââ?â?¬ kis id? múlva ââ?â?¬ Zsófi egyenletes lélegzését hallottam. Így, nem is leszek, tör?dtem bele a gondolatba, de még nagyon sokáig nem jött álom a szememre.

 

 

(Folyt. köv.)

 

Budapest, 2012. június

 

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth János
Szerző Horváth János 161 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.