Fotó: Molnár Márkó „A Hold”
Célja monologikus,
hogy beszél az ember,
érdektelen, siket a szó,
a dialóg nem kell,
magányomban csak,
a vágynak, ha jó,
ujjaim közé tollat fon
ez az átok,
papíron rajzolja verseit,
a hiánytok,
pedig én úgy vigyáznék
rátok,
gondolatok így lesznek,
mind árvák,
körbe, karikába
spirál táncuk járják,
ujjam fonja toll köré
Egy árnyék
vénül? gyermekké lettem,
s most ez nekem a játék,
talán nem is én vagyok,
csak egy plagizált másolat,
néha félek is, hogy nem vagonján
visz majd el egy gyorsvonat,
világot meg a Mindent hagyva,
akkor is élek majd, ha
bárki mondja: ez meg van halva!
Ha indulni kell,
és csalogat az égbolt
a föld egy setét vermébe,
szenved? a születés,
nyugalmasak a nagy halálok,
hol fényvesztett csillagoknak,
akadnak még kiadó lakások.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.08. @ 15:35 :: Molnár Zsolt
