„Járom az utam, macskaköves úton,
A léptem kopog es?s éjszakán…”
A léptem kopog es?s éjszakán…”
gyógyszerek alá rejtett-
fekélyes, ódon sebekkel
mélázhatok régi arcodon
s az ?szi fagyok okán
fentiek
fordítva faggatnak, félek:
ütnek, csakhogy
tartsam csukva a pofám
kényszerb?l józanodok-
pofonoknak se száma se szeri
fogyok lassan én
holdvilág, az októberi.
