Szendrői Csaba : Imigyen

 

 

A hajnal megkarcolt bakelitjén

hányás és az orgazmus között verg?döm:

– f?nök!

Fizetnék egyszersmind mindenért.

A lábam alatt dermedt f?szálak törnek,

és a burák körül a fojtogató szivárvány –

én: egy hasznosnak vélt élet megálmodója,

s most ‘köhög?dik’ fel tüd?mb?l a kátrány –

akarom mondani a szívemb?l

ered – és pont összefesti a mindent,

ahogy egyetlen kilégzésben

összegy?jtött ballasztom fújja:

felh?nek jó lesz,

ha fellöknek újra.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...