Seres László : Csend és sikoly

2010.10.25. Seres László Vers 13
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Szeretem a csendet. A lelkem néma

hangzavar, visz a megtisztulásig.

Kicsordult zaj medrem hordaléka

visszhangzik csak egy hárfazsongásnyit.

 

Sajnálják is, kik nem ránthatnak kardot,

bölcsnek hitt elmék, sikolyhuszárok.

Párbajképtelen vagyok. Ordíthattok.

Visszacsendülök szótlanul rátok.

 

Hangjáték ez. Zsivaj. Hamis szólam.

Könnyelműn zizzen szalmavirág szóban

cirkusszá vált tenyérnyi porondon.

 

Csak a csendem féltem. Az örök létűt.

Hitem, vágyam, szavam. Az el nem évült

igazságot, míg magamban hordom.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.10.25. @ 17:15 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.