Takács Dezső : Idéző

Nyomtatás

Valamit súghat

az alkony az éjnek.

Tornyok izzanak,

tűzfalak égnek,

s a lilába fúló kéket

fekete fecskékkel

pontozza a jegenye.

Vége a napnak.

Hunyom szemem.

Csak sziluettek

élnek bennem,

lebegő, fényes

híd a lelkem,

tűzpiros álmok

járnak rajta,

térnek, időnek

nincs hatalma.

Téged akarlak.

Fürdess harmat,

hogy fiatalnak

lássam az arcom,

mozdul a bársony,

éledsz benne,

tested leple

tenyerembe hull.