A váróterem csöndje
magányát köpte,
gy?rött ronggyal
ültem ott joggal.
Beszakadt mondatokkal,
vihar verte csónakokkal,
– ébred holnap a kerek, ami lehet, hogy kocka,
mert semmi sem az, aminek látszik és… mondja;
csak a lélek csorba,
csak a hit ostoba,
hogy hiszi, még ébred jobbra,
ki ? maga, a világ gondja.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.24. @ 17:06 :: Csonka János