Mottó:
Drága Öcsém!
Te örömmel mondtad, mi kicsit szomorúan vettük tudomásul, hogy még fél évig nem látunk. Felajánlották a kutatás további lehetőségét, és boldogan elfogadtad. Mindig ez volt az álmod, hogy a jéghegyek világát kutasd. Most a klímaváltozás hatását vizsgálod Grönlandon. Írod, keveset leszel az állomáshelyen, messze utaztok kutatni, beszélni nem tudunk, de mindenről számoljak be, a leveleket nagyon várod. Eleget teszek kérésednek…
Kellemes olvasást!
Szombat
Ismét nagy sétával kezdtük a napot.
A Deák téren megnéztük az evangélikus templomot, ami a város legismertebb evangélikus temploma. A torony nélküli klasszicista stílusú templom mellett gimnázium, lelkészi hivatal, könyvesbolt, múzeum és óvoda van. A homlokzaton levő márványtábla szerint Kossuth Lajos itt kereszteltette meg fiait, Ferencet és Lajos Tivadart. A templom sok hangversenynek ad otthont.
Az Andrássy úton a Liszt Ferenc térig sétáltunk. A téren már kint álltak az asztalok, a napvédők, de még túl fiatal volt a reggel. A mindig nyüzsgő téren, néhány korán kelő turistán kívül nem volt forgalom. Ez az idő kedvezett a fotózásnak. A tér közepén Liszt Ferenc emlékműve 1986-ban készült. A tér végén van a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, ami felújítás alatt áll.
Visszakanyarodva az Andrássy útra, a már előző este kinézett és nem régen átadott, korábban Divatcsarnok, majd Párizsi Nagy Áruház, és a mostani nevén Alexandra Könyvesházat néztük meg.
Bevallom, én ennyi könyvet, könyvtáron kívül még nem láttam. Látványnak is különleges volt.
A Könyvesház egyik szintjén Lotz Károly és Feszty Árpád freskóiról híres Lotz- terem, ma elegáns kávézó. Ezt nem hagyhattuk ki, azért egy kicsit gondoltunk Rád. Vajon Te ott messze melyik jégmezőt járod?
Ezen a napon Martonvásárra készültünk. Utazás előtt egy ebédmeghívásnak tettünk eleget. A találkozáshoz Budára kellett átmenni. A Dunán való átjutáshoz a felújítás alatt lévő Margit hidat választottuk.
Mivel Neked megígértük, hogy az Andante Borpatikáról küldünk képet, egy gyors villamossal a Lánchídig mentünk. Most nyoma sem volt a Borpatika előtti hosszú sorban állásnak, ami nem is csoda kora délelőtt. Mennyit meséltél a megnyitóról, szeretted ezt a helyet.
Szóval, mai vendéglátónk régi ismerős, egyszer egy Adriai utazás kapcsán találkoztunk, és a barátság hosszú távú lett. Szívélyes fogadtatás után, no, azt tudod mi következett? Az ebéd, nekünk nagyon ízlett, Neked ilyen távolról talán semmit nem mondana.
Vonatunk a Déli-pályaudvarról indult. Időben érkezünk, kényelmesen elhelyezkedtünk. Éppen elővettük a fényképezőgépet, amikor megláttuk a párhuzamos síneken álló kocsit, amire rá volt írva, hogy Martonvásár. Határozottan emlékeztünk, hogy a pénztárban a 10-es vágányt mondták. Velünk együtt, még legalább hatan, gyorsan szedték a motyójukat, és igyekeztek a másik vonatra átszállni.
Alig ültünk le, már indult is a járat. Szerencsénk volt.
Erre a kastélylátogatásra vendéglátónk is elkísért bennünket. Az út során kiderült, hármunk közül még senki nem látta a kastélyt, így tele voltunk várakozással…
Az épületet az 1773-ban kezdték építeni, és az eltelt évszázadok alatt többször átalakították. Változatos építészeti formájával igazi romantikus hangulatot teremt. Az épületet az is híressé teszi, hogy a Brunszvik család vendégeként Beethoven hosszabb ideig tartózkodott a kastélyban.
Az Emlékmúzeumban halk Beethoven zene kíséri a látogatót.
Brunszvik Antal, amikor megvette a birtokot, itt még hatalmas mocsarat talált, ő teremtett belőle virágzó gazdaságot. Más források szerint a grófi rangot és a birtokot Mária Terézia adományozta.
Ami az utókornak megmaradt, az a kastély, és a gyönyörű park, amit a gróf Ferenc fia alakított ki, és ültettetett be különleges fákkal és bokrokkal.
Mint minden évszaknak, ennek a kora tavaszinak is megvolt a hangulata. Igaz, hogy a tóban nem volt víz, de formája sejteni engedte szépségét. A tó közepén lévő sziget a szabadtéri színpadán nyaranta Beethoven zenéje csendül fel. Mi kicsit előbb jöttünk.
A parkban áll Brunszvik Teréz szobra, mint két oldalán gyerekekkel, hiszen ő volt az európai óvodaügy egyik úttörője. Ennek az időnek az emlékét idézi a kert egyik épületében berendezett óvodamúzeum.
A hosszúra nyúlt árnyékok, és a napsugarak halványuló fénye jelezte, ideje visszaindulni.
Tudod, valahogy ma a vonattal nem volt szerencsénk, mert futva értünk az állomásra, és már a vasutas emelte a tárcsáját, hogy indítja a járatot. Mire leültünk, már húzott is ki a vonat.
Szombati napunk programja ezzel véget is ért.
Vasárnap
A délelőttöt Belvárosi sétával töltöttük. A Bazilika felé sétáltunk. Már előző napokban kinéztük, hogy a kupolába fel lehet menni. Elérkezett az alkalom. Természetesen, ha van százötven lépcső, akkor a lift nem működik. Számunkra ez nem jelentett akadályt, ahogy elnéztük másnak sem.
A pára, vagy köd ellenére nagyon szép látvány tárult elénk. A kupola melletti körkilátóig tudtunk felmenni. Hogy mi mindent láttunk, azt majd a képeken megnézheted. Különös érzés ilyen magasból látni Budapestet. A jellegzetes cserepes tetők mellett, a felújított és új épületek formája teljesen eltér egymástól. A technika az építészetben is hatalmas távlatokat nyit.
A Hercegprímás utcán végigsétálva a Szabadság térre értünk. Az épületek némán és komoran keretezték a teret, csak a játszótéren mutatkozott élet. Ez volt Széchenyi idejében a Promenad, vagyis sétatér.
Nem messze innen a Batthyányi mécses. Ez az a hely, ahol a Batthyányi Lajost, az első magyar felelős miniszterelnököt agyonlőtték. Az emlékmécses meghatározó jelképe az 1848-as szabadságharcnak.
Az Október 6-a utcán igazi belvárosi sétát tettünk, majd a Váci utcán át vissza az Erzsébet térre. Itt metróra ültünk, mert Rákospalotára mentünk ebédre, közel a Szilas patakhoz.
A meghívás Lajosékhoz szólt, akinél már Te is jártál. Igazi beszélgetős délutánt töltöttünk náluk.
Nagyon kár, hogy nem lakunk egymáshoz közelebb.
A „tavaszodásunkat” az esti program tette teljessé. Kaptunk jegyet a néhány napja bemutatott Rebecca című darabra. Ismét felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak a Nagymező utcában.
http://picasaweb.google.hu/vacsilon/Budapest4?authkey=Gv1sRgCO74qsH_mqDa-QE&feat=directlink#
(kattints a videóvetítésre)
Eltelt a hét, másnap indultunk haza. Remélem sikerült egy kicsit visszaadni — szóban és képben — abból, amit láttunk.
Minden levelem egy csábítás, hogy minél hamarabb gyere haza! Persze tudom, számodra mindig a munka volt az első.
Ígérem, ha érdekes helyen járunk, azt ismét megírom. Vigyázz magadra!
2010. március
Szeretettel ölel, Testvéred
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:50 :: Kovács Ilon
