!
Felébred benned olykor a vágy,
Feltelni tiszta, újult erővel,
S szabadon, mint nyárban
A féktelen csikó,
Versenyre kelni a száguldó széllel!
Éget belülről néha a vágy,
Gyermekként élni meg mindent,
Hinni, hogy gondtalan játék a lét,
A gonosz csak mese,
Nem bánthat téged…!
Lelked, ha fáradt s „megállj”-t kiált,
Dobd félre önző, zsarnoki lényed,
Légy újra gyermek, ki voltál egykor!
Játssz, bolondozz, óvjad
Belső gyermeki éned!
Legutóbbi módosítás: 2010.06.01. @ 08:00 :: M.Simon Katalin