Marthi Anna : Tájkép és én

Kelt: 1995 Karácsony

“S felt?nik egy kép: meggyötört szemünk örök érdeme” Iszlai Zoltán
 “…gyümölcsök íze is megsavanyodott a nyelveden” Kiss Anna

 

 

 

 

Duzzog kietlenségbe vesz? szürke terem
Villanyoszlop sorsú magány mellett megyek
Sötétkéken rámnéz rongyos éjnek feje
Lépteim zörg? modorában menetelek

Taposom sötétségnek tükrét
Fák rejtett kamerái vesznek
Dünnyögésem monológgá mentem
Fejem nehézségét untalan leejtem

Mert sóhaj duzzasztja keblemet
Elvetél a csönd
Gondolat csökevénye hátra marad

Testrészeim máshová vágynak
Én nem tudom
Várakozásom félben marad

 

Csak nem találom helyem önmagamban
Nincs meleg hely ahova befussak
Reményem szobáit mind összetapostam

Sárrá rongyolt tudatom lépked
De egyre megbotlik
Száraz elég? hamu szemem
Es?tlen-sótlan óriás-cseppek dudorodnak kifelé

Nem sírok s ez rosszabb
Nyakam köré tekeredik a fájó úttalanság
Az utca sínalázatán nyakam tört félelme jár

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak