Horváth István : Egy eldobott virág

 

Egy eldobott friss virágcsokor

úgy feküdt a hóban

– dolga végezetlen –

mint egy ember, kinek

már muszáj halnia,

s er?sen néz fölfelé.

 

Így feküdt ? is idelenn,

hóba rekedten,

testén jeges a csillogás.

 

Ki lesz a mának a holnapja,

ha kih?l

a virágok illata?

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth István
Szerző Horváth István 125 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.