– Hahó, van itthon valaki? Megjöttem! – szólt hangosan, de nem felelt senki. Ledobta a cip?jét, s papucsát meg sem keresve, zokniban lépett be a nappaliba, kezében az orchideacsokrot tartva. Ott a várt feldíszített karácsonyfa helyett elképeszt? rendetlenség fogadta. „A hisztisen pedáns Sárika miként…” – nyitott be a hálószobába. Az ott talált látványtól még a gondolat is lefagyott az agyában.
Vetetlen ágy. Egy üveg pezsg?, felborítva, mellette egy kisebb tócsa a földön. Két pohár, az egyik összetörve. A kedvenc pizsamája félig kifordítva, a földre dobva. Cigarettacsikkek. Sárika nem cigarettázik. A leped?n a szerelem levének beszáradt nyomai. Egyértelm? látvány. Büdös kurva… Megcsalta. S még csak annyi fáradtságot se vett magának, hogy eltüntesse a nyomait. Pedig tudta, hogy ? ma este hazaérkezik. ? ott Aradon Beával megtehette volna, de inkább vállalta azt a megalázó pillantást, melyet nem fog elfelejteni egyhamar. S közben Sárika vígan hentergett a hitvesi ágyban, a szeret?jével. Még az ? pizsamáját is ráadta.
– A kurva anyádat! Ezt megkeserülöd! – ment az agyára a vér. Káromkodott. Belerúgott a pezsg?süvegbe, mely darabokra tört. Egyik darabja a Sárika ruhásszekrényének ajtaját találta el. Az egyébként is könnyen nyíló ajtó kitárult. A szekrény kongott az ürességt?l.
– Elhagyott – döbbent rá.
A lábából kiment az er?. Le kellett ülnie az ágy szélére. Ott ült vagy fél percig a semmibe meredve.
– Úristen! Elhagyott! – ismételgette, maga elé meredve. Id?be telt, amíg felfogta, hogy a falról egy kép hiányzik. A Katókáé. Ett?l úgy ugrott fel, mintha rugóra járna. Szélvészként rontott be a gyermekszobába. Minden a helyén volt. De Katóka sehol.
Zoltán agya megint turbóra kapcsolt. Mi történt itt? Megfenyegették, hogy Katókát bántják, s inkább hagyta, hogy meger?szakolják? Majd elrabolták ?ket? De akkor hova lett Sárika holmija? S ha Katókát is elvitték, az ? holmija miért maradt itthon? Nem, ez nem logikus. Még Katókát is elhagyta az a ringyó? De hát Katókának már rég haza kellett volna érnie. Mi történik itt? S ha elhagyta, akkor… Hirtelen meglátott több prospektust a földön. Swiss Air. Alitalia. Air France. Külföldre utazott. Egy rossz el?érzett?l hajtva el?kapta a laptopját, s felment a bankjának a internetes oldalára. Mindkettejüknek aktiválva volt az online banking opció. S mindketten ismerték egymás jelszavait. Minden számlája kiürítve. S?t, ahol lehetett, még mínuszban is volt. Átnézte az átutalásokat. Online intézett mindent, el?bb áttett mindent a saját számlájára, majd az egészet kivette. Azt már a bankban. De ? maga kérte, hogy feleségének hozzáférési joga lehessen. Meg se vádolhatja. A rend?rség csak kinevetné. Minek adta meg a jelszavait?
A zsebébe nyúlt, s el?vette a pénztárcáját. 10 lej lapult benne. Öt kenyér ára. Sohase hordott magánál sok pénzt. Ahol lehetett, bankkártyával fizetett. S háromhavi jövedelmével mínuszban van a bankszámláján. Válaszokat keresve járta végig a lakást. A konyhában talált egy levelet. Mellette egy sim-kártya. Ezért nem tudta elérni!
Gondolom rájöttél már, elhagytalak. Mivel a ház felét nem tudom a b?röndbe tenni, elvittem a pénzt. Már régóta már csak Katókáért t?rtelek meg magam mellett. De elszeretted el?lem. Légy átkozott! Tartsd meg! Edd meg, amit f?ztél!
Meguntam a bújkálást. Olyan férj nekem nem kell, aki birka módra elt?ri, hogy naponta elutasítsák, és f?vel-fával megcsalják. Kerestem magamnak mást, aki mellett n?nek érzem magam. Választás elé kerültem. Választanom kellett az igazi férfi és a gyermekem közt, ki nem engem szeret, hanem téged. Tegnap mondtad a telefonban, hogy szeretnéd elölr?l kezdeni, új alapokra helyezni életünket. Megkaptad az alkalmat a gyökeres változásra. J Fölösleges keresned a nyomaimat. Hallani se akarok rólad!
Gondolom, nagyon ki vagy éhezve egy kis szexre. Vegyél magadnak egy gumin?t karácsonyra, az nem utasít vissza, vagy „kézimunkázzál”! J
Pá szivi, de viszont nem látásra!
– Mi a kurva úristent kellett volna tennem, meg kellett volna er?szakoljalak? – fakadt ki Zoltán. – Vagy kutassak minden perced után, féltékenységi jeleneteket rendezve? Miféle házasság az, amelyben még bizalom sincs?
Akkorát rúgott a konyhaasztal lábába, hogy az reccsenve kitörött. Hangosan káromkodva járt fel alá a házban. Beának mégis igaza volt. Hatökör ?, nem férfi. Sárika kedvenc vicce jutott az eszébe. Az asszony felkerül a mennybe. Szent Péter kérdi t?le a Mennyország kapujában: „Hányszor csaltad meg a férjed a Földön?” „Soha nem csaltam meg” – feleli az asszony. „Hozz egy pár szárnyat!” – szól hátra Szent Péter az arkangyalnak. „Angyalka leszek?” – kérdi az asszony boldogan. „Nem. Az, ami a Földön is voltál: liba!”
Hát ? nem volt liba! Az biztos! S vakon megbíztam ebben a büdös kurvában! És h? voltam hozzá!
Megint Bea gúnyos pillantása jelent meg a lelki szemei el?tt. – Ekkora hatökröt! S nemcsak megcsalt, meg is lopott! Két ház ára volt a számlánkon! S be se perelhetem, hozzáférési joga volt a pénzhez!
Abból a pénzb?l akart céget alapítani. Hogy végre a saját ura legyen, ne legyen kiszolgáltatva másoknak! Tudásának és odaadásának a gyümölcsét ne mások fölözzék le! Szent Habakuk, onnan is lesz egy csomó adósság, hiszen a cégalapítást már megindította! Na, ennek is fuccs! Kiment az er? a lábából. Le kellett ülnie a konyhaszékre. Háttal nekitámaszkodott az asztalnak, könyökét a térdére támasztva arcát kezei közé temette.
– Vajon ha az este én is Beával… Akkor könnyebben viselném? Épp úgy fel lennék szarvazva, épp úgy nem lenne még kenyérre valóm se, épp úgy a nyakamba szakadt volna az elanyátlanodott Katóka, kinek nekem kell elmagyaráznom, hogy édesanyja miért hagyta el. Édesanya!? Még mit nem! Még az anya nevet se érdemli meg! Ez egy vadállat, nem ember! Nem! Egy állat sem hagyja el a kölykeit, s?t, életét is áldozza értük. Ez a… – nem kapta a megfelel? elég er?s jelz?t – pedig elhagyta Katót… Úristen, Katóka hol van? – eszmélt fel hirtelen. – Már itthon kellene lennie!
Sértett férfiúi hiúsága kiverte a fejéb?l a kislányát. Mintegy válaszként megszólalt a telefon a szobában. Rossz el?érzettel sietett a telefon felé. Katóka mobilon hívta volna.
– Halló, Bögözi lakás? Dr. Csegezi Dániel vagyok.
– Jaj, nem! Ugye nem… – mart Zoltán szívébe a páni félelem.
– Sajnos igen. A Bogáti-erd?ben egy szabálytalanul el?z? sof?r frontálisan ütközött az autóbusszal, amellyel kislánya utazott. A busz felborult, kislánya megsérült. Itt van a sürg?sségen.
– Jesszusom! Mennyire súlyos?
– Önmagában egyik sérülése sem életveszélyes, bár több zúzódás is van rajta, és a karja is el van törve. De megsérült a csuklóján az üt?ér, és rengeteg vért vesztett. A vérzést elállítottuk, de sürg?sen vérre van szüksége.
– Jövök! – csapta le Zoltán a telefont.
Útközben arra gondolt, hogy mi következhet még ezen az elátkozott napon. Lehet ezt még túllicitálni?
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:30 :: Adminguru
