Inaktív : Reklám-sztori

 

 

A Szeretet ült a kirakatban. Mellette a Bánat feküdt. Az emberek siettek. Néhányan visszafordultak. A Szeretet mosolygott, a Bánat laposan pislogott. Hiányolták a figyelmet.

   Hát ruhát cseréltek. A Szeretet gyönyör? volt meztelen. A Bánatra kicsit sz?k lett a ruha.

   Nem érték el a kívánt hatást, bár köröttük ünnepi fények csillogtak.

   A Télapó integetett, a bárányok bégettek, Háromkirályok el?ttük térdepeltek.

   A Bánat már nem tudta, mit tegyen. Fejre állt. A Szeretet csak mosolygott tovább. Majd hozzábújt. Ölelkeztek. Szikrázott minden.

   Hamarosan a kirakatokban apró Szeretetek játszottak. Nevetgéltek, ide-oda futkároztak. Lekapták a Télapóról a sapkát, meglovagolták a bárányt. Mind Kiskirálynak érezte magát.

   Az utcán a járókel?k megálltak. Nevettek magukban.

   A Szeretet hozzásimult a Bánathoz újra.

 

Legutóbb szerkesztette - Inaktív
Szerző Inaktív 201 Írás
Inaktiválást kérte - Archivált szerző Hullámvonal vagyok tengerkék szemedben, csillaggá válunk, ha elernyedtem - mondhatta édesanyám édesapámnak, mikor megfogantam Hódmezővásárhelyen. S ma már a második kamaszkorom élem. Férjem és fiam elengedtem, mert ideje volt, hogy megtalálják önmagukat a világban. Ahogy nekem is. A hatvanas évek titkaiban nyugodt gyermekkor ölelésének emléke kísért a kamaszkor mindenttudniakarok világába, annak ellenére hogy édesapámat 8 éves koromban eltemették. Csak most értem meg, hogyan vonult át hiánya az életemen. A társban apát kerestem, s a virágokat soha nem szerettem, hiszen sírgödrébe egy rózsát dobattak 1963-ban velem. Egy családi festő barát, Füstös Zoltán és szüleim társaságának tagjai, színházi előadások, kiállítások feledtették a bennem meggyökerező hiányát. Gimnáziumi tanáraim mutattak utat a kamaszlánynak, merre milyen elvárásokkal induljon el a felnőtté válás útján. nszerelmes, az irodalmat és művészeteket szerető, tanáraimat tisztelő éveim meghatározták pályaválasztásom. Tanár lettem. -Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mivelni kötelesség. -Diploma munkám Kölcsey Parainesis-ének elemzése volt, és elképzelt unokahúgomnak magam is írtam egy intést, buzdítást -mellékletként-. Csak ma vagyok képes arra, hogy felfogjam, mit adott nekem mindaz, amit kisfelnőtt koromig átéltem. Felelősségteljes felnőttkor következett annak minden örömével, fájdalmával. Szerelem, munka, munka, munka. A legnagyobb csoda a szülés, a fiammal való egységtudat érzése. Majd munkahelyek sora. (Miért? Hogy minél többet tapasztaljak?) S ismét tanulás. Német nyelvtanári és könyvtári asszisztensi végzettséget szereztem. "Őstől örökölt szenvedély"-em, érzékenységem meghatározta nevelői pályám. Szerettem és viszontszerettek. Három éve megírt első versem óta a célom az, hogy írásaimmal is tanítsak, és nőként a szeretet, a szerelem, az erotika csodáját megmutassam. 2010. májusában felvettek a Szegedi Írók Társaságának tagjai közé. A Szegedtől Szegedig antológiában 2011-ben három kisprózám jelentették meg, és az Irodalmi Jelen Nyitott ajtók antológiájában "egypercesem" lett a címadó írás. Legyen tiéd örökre legalább egy írásom!