Rossner Roberto : Christina Georgina Rossetti Néhány Verse

Christina Georgina Rossetti 1830-1894 Apja, Gabriele Rossetti itáliai költ? és hazafi politikai okokból menekült Angliába, ahol feleségül vette Lord Byron egyik barátjának lányát. Négy gyermekük közül kett? lett világhír? m?vész. Dante Gabriel fest?kén és költ?ként is. Christina pedig a viktoriánus költészet egyik kiemelked? képvisel?jeként van számontartva.

 

 

Dal

  

(Song)

 

 

 

 

Ha meghalok, kedvesem,
Ne gyászdalt énekelj,
Síromon se árnyas ciprust,
Se rózsát ne nevelj;
Zöld f? legyen fölöttem
Záporral, harmatcseppel;
S ha akarsz, emlékezz rám,
Ha akarsz, felejts el.

Nem látom majd az árnyat,
Nem érzem az es?t,
A csalogányt se hallom,
A kínnal versel?t;
S homály-álmomban, mely nem
Hajnal, sem szürkület,
Tán emlékezhetek még,
Tán csak felejthetek.

 

 

 

 

 

Mindegyre föl!

  

(Up-Hill)

 

 

 

 

 

Utunk mindvégig emelkedni fog?
     – Ez az út már ilyen.
S hová vezet, kitöltvén álló napot?
     – Fényb?l éjbe, kedvesem.

De estére, ugye lesz enyhelyem?
      – Jut majd, mire j? a lassú éj.
Tán épp, mert sötét lesz, elvéthetem?
     – Nem tévedsz el, ne félj.

Más utazókkal találkozhatom?
     – Minddel, ki már felért.
Kopognom kell majd, vagy kiáltanom?
     – Várnak már, kár a szavakért.

Vigaszom bajra, búra meglelem?

   – Mindent összevetve: meg.

         Mindünknek jut hely, ama nyughelyen?
           – Mindnek, ki utánad még jöhet.

 

 

 

 

 

Emlékezz!

 

(Remember)

 

 

 

 

 

 

Emlékezz rám, mikor már nem leszek,

Majd elt?nök messzi néma földbe,

Mikor már nem tarthat karod ölelve;

Hogyan maradnék! – mégis elmegyek.

Emlékezz, mert már nem mesélheted,

Miként szól közös jövend?nk terve,

Csak emlékezz rám, már kés? mind, e

Jótanács, s imádság – megértheted.

Mégis, ha majd néha elfelejtesz,

S kés?bb ráeszmélsz; ne emészd magad!

A sötét rothadásban nem marad

Nyoma e gondnak, s ha nem is siratsz,

Jobb mégis, ha mosolyogsz, s felejtesz,

Mintha rám emlékezel, s bús maradsz.

 

 

 

 

 

 

 

 

Szárnyalás

 

(On the Wing)

 

 

 

 

 

 

Egy álmomban (rólad álmodtam épp)

Kéz a kézben jártunk be nyílt teret

Galambpár keringett fejünk felett

Röptükbe násztáncuk rejtvén eképp.

 

Ám akkor elsötétült fent az ég,

Sólyom csapott le rájuk hirtelen,

Gyöngén, naivan lettek élelem;

Éltük, szerelmük sorsa már a vég.

 

S hogy hószín tolluk karmazsinra vált,

A földre hullt, s kupacba gy?lt alant,

Sírtam, kerestelek; s jött ébredés:

 

S Te elt?ntél – csak messzi zaj riant:

Szélben verg?d? sövény hangja szállt,

És együttérz? báránybégetés…

 

 

 

 

 

 

Születésnap

 

 

 

 

A szívem, mint dalos madár

Ki fészkel itt az ereszen

A szívem, mint az almafák

Az águk roskad, úgy terem

Szivárvány-kagyló a szívem

Evezve kint a nyílt vízen

Ám boldogabb, mint mind ezek;

Mert j?, közelg a kedvesem!

 

Nekem trónust emeljetek

Rajt mókusprém és tört selyem

És gránátalma, gerlepár

Faragva; ékes pávaszem

Ezüst liliom szirmain

Fürt színarany sz?l? legyen;

Mert ím a születésnapom

Közelg, s elj? a kedvesem!

 

 

 

 

SONG

by: Christina Rossetti (1830-1894)

When I am dead, my dearest,

Sing no sad songs for me;

Plant thou no roses at my head,

Nor shady cypress tree:

Be the green grass above me

With showers and dewdrops wet;

And if thou wilt, remember,

And if thou wilt, forget.

 

I shall not see the shadows,

I shall not feel the rain;

I shall not hear the nightingale

Sing on, as if in pain;

And dreaming through the twilight

That doth not rise nor set,

Haply I may remember,

And haply may forget.

 

 

 

Up-Hill

Does the road wind up-hill all the way?
        Yes, to the very end.
Will the day’s journey take the whole long day?
        From morn to night, my friend.

But is there for the night a resting-place?
        A roof for when the slow dark hours begin.
May not the darkness hide it from my face?
        You cannot miss that inn.

Shall I meet other wayfarers at night?
        Those who have gone before.
Then must I knock, or call when ‘ust in sight?
        They will not keep you standing at that door.

Shall I find comfort, travel-sore and weak?
        Of labor you shall find the sum.
Will there be beds for me and all who seek?
        Yea, beds for all who come.

 

 

 

 

 

REMEMBER

by: Christina Rossetti (1830-1894)

EMEMBER me when I am gone away,

Gone far away into the silent land;

When you can no more hold me by the hand,

Nor I half turn to go, yet turning stay.

Remember me when no more day by day

You tell me of our future that you plann’d:

Only remember me; you understand

It will be late to counsel then or pray.

Yet if you should forget me for a while

And afterwards remember, do not grieve:

For if the darkness and corruption leave

A vestige of the thoughts that once I had,

Better by far you should forget and smile

Than that you should remember and be sad.

 

 

 

 

 ON THE WING.

SONNET.

Once in a dream (for once I dreamed of you)
  We stood together in an open field;
  Above our heads two swift-winged pigeons wheeled,
Sporting at ease and courting full in view.
When loftier still a broadening darkness flew,
  Down-swooping, and a ravenous hawk revealed;
  Too weak to fight, too fond to fly, they yield;
So farewell life and love and pleasures new.
Then, as their plumes fell fluttering to the ground,
  Their snow-white plumage flecked with crimson drops,
    I wept, and thought I turned towards you to weep:
  But you were gone; while rustling hedgerow tops
Bent in a wind which bore to me a sound
    Of far-off piteous bleat of lambs and sheep.

 

 

 

A Birthday

 

 

My heart is like a singing bird

Whose is in a watered shoot

My heart is like an apple-tree

Whose bongers are bent with thickset fruit

My heart is like a rainbow shell

That paddles ia a halcyon sea

My heart is gladder than all these

Because my love is come to me.

 

Raise me a dais of silk and down

Hang it with vair and purple dyes

Carve it in doves and pomegranates

And peacocks with a hundred eyes

Work it in gold and silver fleurs-de-lys

Because the birthday of my life

Is come, my love is come to me. 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Rossner Roberto
Szerző Rossner Roberto 131 Írás
Képzettségem szerint filmtörténész volnék. Kevesen tudják, hogy eredetileg vasi vagyok. Mondhatnám: "vazsi gyerek.." - ugyanis a Vas utcában születtem Budapesten, abban az évben, amikor meghalt Thomas Mann, James Dean, Charlie Parker. Mérleg vagyok skorpió beütéssel, kinaiban pedig kecske. Gyerekecske...