Nyomtatás

Dal

(Song)

Ha meghalok, kedvesem,
Ne gyászdalt énekelj,
Síromon se árnyas ciprust,
Se rózsát ne nevelj;
Zöld f? legyen fölöttem
Záporral, harmatcseppel;
S ha akarsz, emlékezz rám,
Ha akarsz, felejts el.

Nem látom majd az árnyat,
Nem érzem az es?t,
A csalogányt se hallom,
A kínnal versel?t;
S homály-álmomban, mely nem
Hajnal, sem szürkület,
Tán emlékezhetek még,
Tán csak felejthetek.

Mindegyre föl!

(Up-Hill)

Utunk mindvégig emelkedni fog?
     – Ez az út már ilyen.
S hová vezet, kitöltvén álló napot?
     – Fényb?l éjbe, kedvesem.

De estére, ugye lesz enyhelyem?
      – Jut majd, mire j? a lassú éj.
Tán épp, mert sötét lesz, elvéthetem?
     – Nem tévedsz el, ne félj.

Más utazókkal találkozhatom?
     – Minddel, ki már felért.
Kopognom kell majd, vagy kiáltanom?
     – Várnak már, kár a szavakért.

Vigaszom bajra, búra meglelem?

   – Mindent összevetve: meg.

         Mindünknek jut hely, ama nyughelyen?
           – Mindnek, ki utánad még jöhet.

Emlékezz!

(Remember)

Emlékezz rám, mikor már nem leszek,

Majd elt?nök messzi néma földbe,

Mikor már nem tarthat karod ölelve;

Hogyan maradnék! – mégis elmegyek.

Emlékezz, mert már nem mesélheted,

Miként szól közös jövend?nk terve,

Csak emlékezz rám, már kés? mind, e

Jótanács, s imádság – megértheted.

Mégis, ha majd néha elfelejtesz,

S kés?bb ráeszmélsz; ne emészd magad!

A sötét rothadásban nem marad

Nyoma e gondnak, s ha nem is siratsz,

Jobb mégis, ha mosolyogsz, s felejtesz,

Mintha rám emlékezel, s bús maradsz.

Szárnyalás

(On the Wing)

Egy álmomban (rólad álmodtam épp)

Kéz a kézben jártunk be nyílt teret

Galambpár keringett fejünk felett

Röptükbe násztáncuk rejtvén eképp.

Ám akkor elsötétült fent az ég,

Sólyom csapott le rájuk hirtelen,

Gyöngén, naivan lettek élelem;

Éltük, szerelmük sorsa már a vég.

S hogy hószín tolluk karmazsinra vált,

A földre hullt, s kupacba gy?lt alant,

Sírtam, kerestelek; s jött ébredés:

S Te elt?ntél – csak messzi zaj riant:

Szélben verg?d? sövény hangja szállt,

És együttérz? báránybégetés…

Születésnap

A szívem, mint dalos madár

Ki fészkel itt az ereszen

A szívem, mint az almafák

Az águk roskad, úgy terem

Szivárvány-kagyló a szívem

Evezve kint a nyílt vízen

Ám boldogabb, mint mind ezek;

Mert j?, közelg a kedvesem!

Nekem trónust emeljetek

Rajt mókusprém és tört selyem

És gránátalma, gerlepár

Faragva; ékes pávaszem

Ezüst liliom szirmain

Fürt színarany sz?l? legyen;

Mert ím a születésnapom

Közelg, s elj? a kedvesem!

SONG

by: Christina Rossetti (1830-1894)

When I am dead, my dearest,

Sing no sad songs for me;

Plant thou no roses at my head,

Nor shady cypress tree:

Be the green grass above me

With showers and dewdrops wet;

And if thou wilt, remember,

And if thou wilt, forget.

I shall not see the shadows,

I shall not feel the rain;

I shall not hear the nightingale

Sing on, as if in pain;

And dreaming through the twilight

That doth not rise nor set,

Haply I may remember,

And haply may forget.

Up-Hill

Does the road wind up-hill all the way?
        Yes, to the very end.
Will the day’s journey take the whole long day?
        From morn to night, my friend.

But is there for the night a resting-place?
        A roof for when the slow dark hours begin.
May not the darkness hide it from my face?
        You cannot miss that inn.

Shall I meet other wayfarers at night?
        Those who have gone before.
Then must I knock, or call when ‘ust in sight?
        They will not keep you standing at that door.

Shall I find comfort, travel-sore and weak?
        Of labor you shall find the sum.
Will there be beds for me and all who seek?
        Yea, beds for all who come.

REMEMBER

by: Christina Rossetti (1830-1894)

EMEMBER me when I am gone away,

Gone far away into the silent land;

When you can no more hold me by the hand,

Nor I half turn to go, yet turning stay.

Remember me when no more day by day

You tell me of our future that you plann’d:

Only remember me; you understand

It will be late to counsel then or pray.

Yet if you should forget me for a while

And afterwards remember, do not grieve:

For if the darkness and corruption leave

A vestige of the thoughts that once I had,

Better by far you should forget and smile

Than that you should remember and be sad.

 ON THE WING.

SONNET.

Once in a dream (for once I dreamed of you)
  We stood together in an open field;
  Above our heads two swift-winged pigeons wheeled,
Sporting at ease and courting full in view.
When loftier still a broadening darkness flew,
  Down-swooping, and a ravenous hawk revealed;
  Too weak to fight, too fond to fly, they yield;
So farewell life and love and pleasures new.
Then, as their plumes fell fluttering to the ground,
  Their snow-white plumage flecked with crimson drops,
    I wept, and thought I turned towards you to weep:
  But you were gone; while rustling hedgerow tops
Bent in a wind which bore to me a sound
    Of far-off piteous bleat of lambs and sheep.

A Birthday

My heart is like a singing bird

Whose is in a watered shoot

My heart is like an apple-tree

Whose bongers are bent with thickset fruit

My heart is like a rainbow shell

That paddles ia a halcyon sea

My heart is gladder than all these

Because my love is come to me.

Raise me a dais of silk and down

Hang it with vair and purple dyes

Carve it in doves and pomegranates

And peacocks with a hundred eyes

Work it in gold and silver fleurs-de-lys

Because the birthday of my life

Is come, my love is come to me.