Szécsényi Barbara : kés?n

 

 

 

egy ünnep kertje elvirágzott

szirmait mély tavakba szórta

bujdosó emlékek ködén át

indulok hívó hajnalodba

 

Te állsz a sáros út sötétjén

egyetlen árva árnyalak

szegény Apám – bár elfelednéd

hiába kértél – tagadtalak

 

csak volna hangom – egy mozdulat

halk remény hogy kínjaink levessük

de ránk d?ltek a pusztuló falak

és nem jutott id? hogy újrakezdjük

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.08.07. @ 13:01 :: Szécsényi Barbara

Szerző Szécsényi Barbara 40 Írás
Hetvenhét nyarán születtem. Egy éve próbálkozom - hol lelkes, hol csüggedt amatőrként - a versek között megtalálni magam, vagy elrejtőzni bennük.