VI.
Mikor végre belépett a saját lakásába, egy furcsa, de jó érzés kerítette hatalmába. Másnap reggel gyorsan rendbe hozta magát, sietett az egyetemre tájékozódni. Nemcsak felvételi ügyben, hanem itt volt ingyenes internet hozzáférés. Egy bécsi újság szerkesztőségi címét kereste ki, aztán készített magának egy e–mail címet és levelet irt. Leírta az egész horror történetet, persze nevet változtatva, névtelenséget meg a gyors választ, a mielőbbi segítséget kérte. Úgy tűnt számára az eltelt idő, mintha évek lettek volna, pedig csak napok voltak. A felvételi rendszer semmit sem változott. Az egyetemről kijövet összetalálkozott Zsuzsával.
– Te aztán jól rászedtél hallod. Sehol sem voltál, és azóta sem találkoztunk. Mesélj mi történt veled?
– Ezt így egy szuszra nemigen tudnám most neked elmondani. Ha van időd, gyere, üljünk be egy presszóba, vagy este gyere fel hozzám.
– Tudod mit, este felugrok, és akkor beszélgetünk. De mondd, miért nem jöttél felvételizni akkor, mi volt az, az ok, amiért lemondtál az egyetemről? Én már lassan túl vagyok az első éven.
– Este megtudod. Bocs, de sietnem kell. Bemegyek a volt munkahelyemre, hogy van–e még szükség rám, vagy ki vagyok rúgva. Este várlak. Gondolom, a címemre azért még emlékszel. Az első emeleten lakom, a második ajtón ki van írva a nevem. Akkor este találkozunk. Én már öt felé otthon leszek.
A buszmegállóban nem kellett sokat várnia. Nagy meglepetésére a szupermarketben kedvesen fogadták. Igaz a főnöke szóvá tette az elmaradást, és nevetve még meg is jegyezte:
– Azt hittem, belekeveredtél valamibe.
– Közel jár az igazsághoz főnök, de mégsem egészen. Majd egyszer úgyis el kell mesélnem, milyen kényszerű helyzetben voltam. Vissza tudna venni?
Nehéz volt kimagyarázni magát, de végül mégis meggyőzte az osztályvezetőt, hogy nem csavargott és a továbbiakban dolgozni szeretne.
– Üres még a helyed. Akár már holnap jöhetsz.
– Holnap, az még kicsit korai nekem. A jövő hétfőn jöhetnék?
– Rendben van Anda!
– Köszönöm főnök.
– Nincs mit köszönni. Úgy emlékszem beszélsz németül.
– Igen, beszélek.
– Ha aztán bejársz rendesen, lehet, hogy a jövő hónaptól más beosztásod lesz. A céget németek vették át, és most szélesíteni fogják az üzletláncot. Szükségük van olyan emberre, aki perfekt a nyelvükben és persze külön jó, ha bírja a románt is. Szóval készülj fel, mert nagy változások jönnek.
Anda bevásárolt, hogy estére megvendégelhesse Zsuzsát. Készülődés közben arra gondolt, hogy vajon az újságnak írt mail–jére kap–e választ, és az mennyiben fogja befolyásolni az ott raboskodó lányok további sorsát.
Hat óra felé megérkezett Zsuzsa.
– Minek csináltál ekkora nagy traktát? Csak beszélgetni jöttem hozzád, nem vacsorázni.
– Tedd magad kényelembe, és vacsora közben rá fogsz jönni, hogy miért.
Az asztalnál Anda belekezdett a nem mindennapi történetbe.
– Azt nem értem, miért nem kerestél meg legalább engem, amikor itt maradtál egyedül a gondokkal? – szakította félbe Zsuzsa, mit sem sejtve még.
– Mindig, mindent egyedül kellett megoldanom az életben, és csak szerencsém volt, amíg Magda és Gábor élt. Mit tudtál volna segíteni te nekem? Tudom nem jó, ha az embernek nincsen senkije, de mit csináljak? Az élet tett ennyire bizalmatlanná az emberekkel szemben, és láthatod, még így is mennyi minden bajom van. Kedves tőled tulajdonképpen, hogy felajánlod, de más nem hiányzott volna, minthogy te is belekeveredjél ebbe a másik ügybe. Mert én hiába ülök most itt, tudom, hogy még nem vagyok teljes biztonságban. – És elmesélte az egész kálváriáját, hihetetlen megmenekülését.
– Te Anda, ez borzasztó! El kell menned a rendőrségre feljelentést tenni. Hallgass rám! Ezek nem fognak nyugodni, amíg meg nem találnak.
– Én is tudom ezt! De nem kezdek a rendőrséggel, mert azzal is tisztában vagyok, hogy mekkora emberek állnak a hátuk mögött, és szinte lehetetlenség az igazságszolgáltatás kezére játszani őket. Talán egy jó újságíró, egy sajtóhír. Ezért írtam ma levelet egy osztrák újságnak. Kiderül, ráharapnak–e és mit tudnak lépni. Én csak azokat a lányokat sajnálom, akik még most is ott raboskodnak.
– Te megőrültél! Te csak magadra gondolj Anda. Nagy veszélyben vagy, csak nem tudod.
– Zsuzsa! Én is tudom, épp ezért minél előbb el kell valahogy tűnnöm a névtelenségbe és úgy, hogy senki se tudja, hol, merre vagyok, amíg az ügy le nem rendeződik. Ezért kérlek, amit most tőlem hallottál, egy szót se senkinek! Majd én megkereslek, ha szükségem lesz rád. Van egy mail címem, amit megadok neked, és azon érintkezhetünk, ha kell. Ne is kérdezz további dolgokat, mert nem tudom magam sem, mi lesz. Ez a te biztonságod miatt is van. Én valahogy elboldogulok majd, de senkit nem akarok belekeverni. Jól esik, hogy végre magam mellett tudhatok valakit, ez nekem elég.
Sokáig beszélgettek még, aztán Zsuzsa elbúcsúzott.
Másnap reggel bement az egyetem könyvtárába, hogy megnézze, kapott–e választ az újságtól. Semmit sem kapott, ez kissé letörte, de nem keseredett el. Látott egy hirdetést is az egyetemen, hogy használt laptopokat kínálnak jutányos áron. Felírta a telefonszámot és a címet. Szüksége lesz egy hordozható számítógépre. Az egyetemről kijövet betért egy üzletbe ahol számítógépeket is árultak. Talált egyet, ami árban megfelelt és hordozható is volt. Megkérte az egyik eladót, hogy tegyék félre. Számolt, osztott szorzott, és kivette a bankból pont azt az összeget, ami fedezte az összes készülő kiadását. Ez a „vésztartalék” pénzből vette ki, de úgy gondolta, pont olyan helyzet van, amikor ez kell. Megvette a laptopot, és hazafelé menet, még bement az üzlet által javasolt internet szolgáltatóhoz. Másnapra meg is ígérték, hogy küldik a technikust.
Hazaérve kikereste Leon számát. Gondolkodott nagyon, hogy hívja–e vagy sem, de a raboskodó lányok sorsa is egyre jobban izgatta. Hosszasan kicsengett, mire valaki felvette.
Leon hangját ismerte fel a vonal túlsó végén.
– Anda vagyok! Hol vagy most, ha szabad kérdeznem.
– Örülök, hogy hívtál és hallom a hangodat. Nem mondhatom meg így, hogy hol vagyok. Nemsokára a nyomomban lesznek, tudom, Alex és G. is. Te is vigyázz, mert a listájukon vagy már, az biztos.
– Amit megbeszéltünk, azt meg akarom neked adni, azért hívlak.
– Ráér, nem sürgős, és vedd úgy, hogy ajándékba adtam.
– Nem akartam elfogadni, pont ezért. De jó, majd máskor rendezem veled. Holnap el tudlak érni valami olyan számon, amit szerinted nem figyelnek?
– Ezen a számon holnap estefelé hívjál. Adok majd egy vezetékes számot, a többit azon megbeszéljük.
– Persze! Akkor holnap este kilenc felé ezen hívlak, ha az jó neked.
– Rendben. És tényleg vigyázz. Nehogy kapcsolatot próbálj keresni a hatóságokkal, mert úgysem segít, te is tudod pontosan, hogy miért.
Anda másnap türelmetlenül várta a technikust, hogy bekössék az internetet. Már dél volt, mire megérkezet. Nehezen engedte be a lakásba, először papírokat kért tőle, hogy valóban a cég technikusa–e, akikkel tegnap megállapodott.
– De bizalmatlan vagy – mondta a szerelő. – Ugyan ki jönne ide hozzád azzal, hogy internet csatlakozást akar bekötni, és közben betörő vagy akárki, aki meg akar erőszakolni?
– Pontosan erről van szó. Manapság nem csak a mozikban vannak ilyenek, hanem a valóságban is. Ezért vagyok óvatos, bármennyire is furcsálja más.
– Történhetett valami olyan veled, ami miatt ilyen bizalmatlan vagy. Igazad van. Akármilyen kacatért is könnyen megölnek bárkit. Pláne ha tudják, hogy egyedül is él. Na hol a masina, hogy kipróbálhassuk, van–e internet.
Anda behozta a laptopot a szobába.
– Nem lehetne valahogy úgy megoldani, hogy ne legyen ez a sok huzal? Esetleg kábel nélküli összekötetést biztosítani, hogy használhassam teszem azt, a konyhában, vagy a hálóban is?
– Van ilyen megoldás. Ha jó neked, akkor délután visszajövök és hozok egy másik modemet, amihez nem kell kábel. A szolgáltatónak kicsit többet kell majd fizetned havonta, annyi az egész. Van még három címem, ahová el kell jutnom. Utána be a céghez, az annyi mint… Szóval, ha megfelel, akkor este hatkor itt is vagyok.
– Az nagyon jó. Majd akkor elintézzük a számlát is.
– A számlát majd a hónap végén kapod meg! Nekem nem kell fizetned.
– Este hatkor várlak. Kettőt csengess, abból tudom, hogy te vagy.
– Mint a postás – nevetett a szerelő.
Ahogy elment, Anda is elindult a buszmegállóba. Nem bírt a lakásban megmaradni. Félt egyedül lenni. Bement a céghez.
– Úgy beszéltük meg, hogy hétfőn jössz dolgozni – üdvözölte a főnök. – Jó, hogy benéztél, mert már arra gondoltam, feladok neked egy táviratot. Holnap jön ide Németországból valami „nagyfejes” és nincsen itt senki, aki beszélne németül. Igaz, hoz kísérőt a központból, de annak a nyelvtudása nem elég. Reggel telefonáltak, hogyha lehet, kerítselek elő.
– Na ez jó hír. Még mondja valaki azt, hogy nincsen telepátia. Mikorra kell itt lennem holnap?
– Gyere be rendesen, ahogy szoktál, hétre. Nem tudom, mikor érkeznek ide, ne kelljen akkor kapkodni. Ja, és hozd magaddal az érettségi bizidet, amiben benne van, hogy érettségiztél németből. Nem nekem kell, hanem annak, aki a központból jön. Habár nem a papír a döntő, hiszen majd bebizonyítod élőben, hogy mit tudsz.
– Reggel hétre itt vagyok.
A szerencse kezd mellém állni? – töprengett, miközben utazott hazafelé a buszon. Gyorsan rendbe hozta magát és készített egy pár szendvicset is, hátha elfogadja a technikus, ha már ilyen extra munkát vállalt a kedvéért. Pont elkészült, amikor a megbeszélt csengetés felhangzott.
– Szerencse, hogy nem szereltem fel a másikat, mert először húzni akarták az időt, hogy majd holnap, de nem hiába vagyok már három éve a cégnél, el tudtam intézni, hogy adjanak még ma másik modemet. Na akkor lássunk neki. – Egy kis dobozt vett elő és kezdte kicsomagolni. – Hol akarod, hogy legyen a modem? Csak azért, mert kell neki áram és a kontroll lámpája mindég világítani fog. Így jelzi, hogy be van kapcsolva, azaz üzemben van. Ki is kapcsolhatod tulajdonképpen, ha nem használod, de a bekapcsolás után cirka tíz perc, amíg újra lesz internet kapcsolat.
Anda megmutatott a nappaliban, az ablak alatt egy konnektort.
Hamar elkészült a kábelozás.
– Ehhez nem is kell nyúlnod. Most pedig lássuk a laptopot, hogy működik–e. Ebbe meg nincs semmi kábelcsatlakozás. Minden rendben, de nincsen installálva a program. Nem tesz semmit, van nálam lemez, megcsinálom.
– Mondd – kezdte Anda –, van lehetőség a laptopról telefonálni? Valakitől hallottam, hogy már létezik ilyen.
– Persze, hogy lehet. Van a skype, egy olyan program, amin keresztül gépről gépre lehet beszélni, és van egy másik, amin vezetékes telefont lehet hívni. Fel is tudom telepíteni. A telefonos lehet, hogy nem fog működni, persze attól függ, hová eszközölsz hívást, mert van néhány ország, ami ingyen hívható.
– Jaj, nagyon köszönöm.
– Nincs mit! Ha már itt vagyok, miért ne csinálnám meg, de van egy kis probléma. Van headphon setted?
– Fejhallgatóra gondolok a neve után. Sajnos nincsen.
– Semmi gond, akkor adok neked egyet, mert van nálam. De lehet, hogy nem is kell, mert beépített hangszórónak és mikrofonnak is lennie kell ezen a gépben. Majd mindjárt kiderül. Van ismerősöd, akinek tudod a skype címét?
– Nincsen. Teljesen új vagyok az internetezésben. Valamennyire tudom kezelni a gépet, mert tanultuk egy kicsit a gimiben. Semmi máshoz nem értek, csak bekapcsolni, levelezni és „szörfölni”.
– Semmi gond. Majd kipróbáljuk az én számomat.
Telepített, kapcsolt néhányat és már ki is csengett.
– Halló, szia! Kicsit kések, mert éppen szerelek. Sietek haza, ha végeztem. Sziasztok. Na ez működik. Azt a nevet adtam neked skypera, hogy „kislány”. Ha akarod, meg tudod változtatni. – Megmutatta, mire kell kattintani, és hol van a telefonos lista. – Rögtön kiderül, milyen országokat tudsz ingyen hívni. Tessék, nézd, ezek a hívható országok. Elég sok helyre ingyenes, de ha feltöltöd bankkártyáról, akkor bárhová tudsz telefonálni, itt van a díjszabás is.
– Külföldet tudom ingyen hívni?
– Igen. Először beütöd az ország hívószámát, két nullával az elején, utána körzetszám, és legvégén a hívószám. Utána az egérrel erre a zöld kis jelre ráklikkelsz. Ennyi az egész.
– Köszönöm. Majd gyakorolom. Gyere, készítettem pár szendvicset – és a konyha felé invitálta a szerelőt, aki kis szabadkozás után elfogadta, de a felé nyújtott pénzt sokallta.
– Ugyan már, ne bolondozz, ez nagyon sok ezért.
– Tedd csak el! Ha majd máskor kell a segítséged, mert nem értek valamit, akkor ez arra az alkalomra is szól. Különben is megdolgoztál érte.
Még diskuráltak erről–arról, búcsúzásnál a férfi odaadta a névjegyét, hogyha bármilyen technikai probléma lesz, jön segíteni.
Anda elrámolta a vacsora romjait, kikereste Leon telefonszámát és felhívta. Kicsengett, csak éppen nem vette fel senki. Visszament a gépéhez. – Mi lehet? – tanakodott. Aztán ahogy rápillantott a számítógép jobb alsó sarkában levő órára, megnyugodott. Még csak fél kilenc volt. Szerencsésen megtalálta a meilboxát, de csalódottan konstatálta, hogy nem kapott még választ a levelére. Az újság internetes oldala is bejött, de nem talált egy cikket sem, ami esetleg finom utalás lett volna az ő levelére. Nézte az órát, két perc múlva kilenc. Kezdte újra mobilon a hívást. Pár pillanat múlva ki is csengett. Már az első csengetésre felvették.
– Anda? – kérdezte az ismerős hang.
– Én vagyok.
– Most írj fel egy számot – diktálta. – Leírtad? Ezen a vezetékesen hívj öt perc múlva.
Már meg is szakadt a vonal. A lány várt, majd még a frissen tanultak alapján próbálkozott az internetes hívással, beütögette a megadott számokat. Sikerült. Leon jelentkezett.
– Figyelj jól, mert nincsen sok időm, hogy meg ne találjanak. Ez egy telefonfülke, ahonnét beszélek. Ma találkoztam egy itteni nagy újság egyik szerkesztőjével, elmondtam neki az egész esetet, és kértem a segítségét. Azonnal akarna veled is találkozni.
– Én viszont nem akarok! Nekem ez túl kockázatos lenne. Te sem csináltad jól. Lehet, hogy ő a segítségedre lesz, de amíg beindulna a gépezet, addigra lehet, hogy utolérnek G. vagy Alex emberei.
– Ne félts engem. Ha el is hallgattatnak, mindent leírtam és biztonságba helyeztem. Én mindenre gondolok. Veled kell beszélnie, mert biztos akar lenni a dolgában. Mégiscsak te vagy a kompetens személy, aki szenvedő alanya volt az egésznek.
– Leon, én nem hiszek a firkászoknak. Én is próbálkoztam, bevallom neked. Egy nagy bécsi lapnak írtam, de még válaszra sem méltattak.
– Te meg vagy örülve? Te mondod nekem, hogy legyek óvatos, közben levelet írsz egy bécsi lapnak?
– Mail–t írtam, elektronikus levelet. Nem postán adtam fel.
– Van géped?
– Igen! Írd fel a mail címemet – és már diktálta is.
– Mondhattad volna előbb is nekem. Ez könnyebbé teszi a kommunikációt. De figyelj ide. Diktálom gyorsan a szerkesztő nevét és mail címét, és még most este írjál le neki mindent. Írd meg, hogy tőlem kaptad meg a címét. Biztosan fog válaszolni azonnal, ha elolvasta.
– Rendben! De akármennyire is találkozni akar, nem vagyok rá hajlandó. Először lássam, hogy intézkedik–e.
– Igazad van! Most leteszem. Mail–ben jelentkezek, és te oda válaszolj majd. Szia!
Anda azonnal nekifogott, hogy megírja a levelet a szerkesztőnek. Nagyon ideges kezdett lenni. Ez most versenyfutás az idővel. Márpedig sok idő nem lehet, mert egészen biztos, napok kérdése és rábukkannak vagy Leonra, vagy ami rosszabb, esetleg őrá.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:30 :: Avi Ben Giora.
