Itten ez van, és ottan amaz.
Itt értem ezt, és ott tudom azt.
Itt ez egész, és teljes az ott.
De mér’ nem vettem észre vajon,
mekkora hiány, micsoda vágy:
ami innét n?, tart odaát.
Ha jól látom, se itt, ott se még,
de mégis itt van, meg ott is van,
miközben magával visz engem,
aki csak nézte-nézte-nézte,
és voltam, ki az örök ittent,
és végleg gondoltam az ottant,
voltam, aki már mindent tudott,
én, én, kezd?; örök tudatlan.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.15. @ 18:24 :: Petz György
