Apáti Kovács Béla : Lusta molnár

regapám mesélte, hogy annak idején a falujukban élt egy nagyon lusta molnár.

Öregapám mesélte, hogy annak idején a falujukban élt egy nagyon lusta molnár. Éjjel-nappal csak aludt. Alig ?rölt valamit. Pedig a falu adott volna neki elegend? munkát, mert a környéken nem volt más malom.

A falusiak hiába kérték, hogy legalább csak egy kicsi kenyérre valót ?röljön, de még arra sem volt képes. Inkább a lisztes zsákok tetején húzta a lób?rt.

Egyik nap idegen érkezett a malomba csacsifogattal. A kocsin volt tizenkét nagy zsák ?rölni való búza.

– Jó napot, molnár uram! – köszöntötte az idegen a molnárt, de az nem hallotta meg, mert aludt a malom h?s szegletében.

Az idegen néhányszor megismételte a köszöntést, és amikor látta, hogy senki nem fogadja, bement és megkereste a molnárt.

– Molnár uram, – mondta – ébredjen fel, búzát hoztam ?rölni. Holnap vendégek jönnek hozzám, és friss cipóval akarom megvendégelni ?ket.

– Ma nem ?rlök – válaszolta a molnár álmosan – Vidd a búzát máshová!

– A legközelebb malom nagyon messze van, holnap estig sem érnék oda. Legyen szíves vállalja el ezt a zsák búzát. Nem leszek hálátlan, ha meg?rli. Busásan megfizetem a munkáját.

De a lusta molnár nem volt hajlandó beindítani a malmot, mérgesen a fal fele fordult és aludt tovább.

Az idegen látta, hogy akármit mondhat, akármit ígérhet, a molnárt nem tudja munkára bírni. Ezért elátkozta a molnárt és a malmát:

– Legyen elátkozva ez a malom és a lusta, mihaszna gazdája! Ett?l a perct?l fogva a malom állandóan járjon megállás nélkül, és ne legyen egy perc nyugta se a molnárnak, amíg meg nem változik!

Alig, hogy ezt kimondta, a malom zakatolni kezdett. Ami csak mozogni, pörögni tudott, az mind mozgott, pörgött, olyan nagy zajt csapva, hogy még a harmadik faluban is lehetett hallani, hogy jár a malom.

Az idegen gyorsan beleöntötte a búzát a garatba és meg?rölte azt. Amikor végzett felrakta a tizenkét lisztes zsákot a csacsifogatra.

A molnár eleinte nem értette, hogy mi történt. Azonnal felugrott, hogy leállítsa a gépeket, de akármit is tett nem sikerült leállítani. A malom megállás nélkül járt és ?rölte a búzát, még akkor is, ha a garatot nem öntötték fel. Hamar megtelt minden zsák, de a malom csak ?rölt és ontotta magából a lisztet. A molnár jajgatott, fogadkozott, hogy többé nem lesz lusta, és rendesen meg?rli a falusiak búzáját, ahogyan illik, de a malom nem állt le.

Végül már az egész malmot a tetejéig elöntötte a liszt és kezdett kifolyni az ablakokon és ajtón, a molnár meg fuldokolt a lisztben, alig kapott leveg?t. Ha a falusiak nem vették volna észre a liszttengert, bizony szegény molnár belefulladt volna. Amikor nagy nehezen kimentették, lerogyott a malom elé a kispadra és megígérte, hogy mindig meg?rli a búzát, amit hoznak a malomba és nem lesz lusta molnár.

Amint ezt kimondta, hirtelen csönd lett. Megállt a malom, nem járt tovább.

A falusiak napokig hordták ingyen a lisztet, míg el nem fogyott.

Tanult a büntetésb?l a molnár. Ezentúl csak, akkor pihent, ha nem hoztak ?rölnivalót a malomba, de amint meghallotta a kocsi kerekének a nyikorgását, mindig gyorsan felugrott, attól tartva, hogy megint visszajön az idegen, és ha nem fogadja kell?en, elátkozza a malmát.

Legutóbb szerkesztette - Apáti Kovács Béla
Szerző Apáti Kovács Béla 190 Írás
Mindig szerettem az irodalmat. Számomra az olvasás, olyan, mint más embernek a kenyér. Nem múlik el nap olvasás nélkül.