Kovács Henrietta : A pásztor és én

ÉN
Pásztor, faragott furulyádon mily édes dallamot fújsz?

PÁSZTOR
Ez madarak dala, csicserg?, bájos, révedezel s bújsz
zöldlombú fák tövébe, hajtások kebelén hallgatni,
miképp suhog sas a réten s csipog a veréb, arasznyi.
S a felh?ké is, kékkel szegetteké, mik rákacagnak
e fényl? gömbre fenn az égen; lomhák, lassa haladnak,
vagy bohó kedvükben szaladnak a széllel kerget?zve.
Köves patakok éneke, melyek várva suta ?zet,
hangosan csobognak; hömpölyg? ár megragadja néha
hullámuk így olykor rombolva fut ölel? célba.

ÉN

Mi titkod?Ó, árva nép, araszolva elhagytuk magunk,
s most átkozottak, b?n feketéjében verg?d?k vagyunk!
Lehúzó láncok véresre dörzsölik kezünk, ormótlan
sziklák alatt nyögünk, rabláncra f?zve és t?rük szótlan;
ágyúdörej elhalt, kard élces hangja sem csörög már,
de új fegyverek kíméletlen ölnek; s a csend! Ó, tanyád
csendjébe kívánkozom, pihenni míg jön ?sz ?sz után.

PÁSZTOR

Hát ily világ nyílt új korba? Teremtett teremt?t utál?

ÉN
S magunk gy?löljük; fújd pásztor a tiszta természet dalát,
?rízd nyájad; dalod óvjon, nehogy ily világra találj!

Legutóbb szerkesztette - Kovács Henrietta
Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/