Fűtetlen és rideg szoba, szokatlanul
tágas. Volt helyem emlékezni.
Behunytam a szemem, szinte
érezni véltem azt a bizonyos
nyarat, 8 éve Elzászban.
Zavaromban kiöntöttem a poharad
tartalmát. Gyermeki kíváncsisággal
figyeltem a kiszáradt padló mohóságát,
amint veled együtt próbál elnyelni.
Nem húztad be a függönyt és most
féltékeny lett az éjszaka. Türelmetlenül bújna
át az üvegen, pedig csak a testünk melege tapadt az
ablak tükrére, és nem a lelkemé.
Mondd, mi a különbség, az első és az utolsó csók között?
Mindkettő vaníliaillatú, és az ízük is szenvedélyesen gyümölcsös.
Bár értettem volna az akcentusát a gondolataidnak,
de a bátornak tűnő, reszkető idegen szívverések
imája Elzászhoz, nyárhoz, csókokhoz mindent elnyomott.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Vőneki Adrienn
