Ahol vakítón villanó vitorlavásznak
’s a lágyzöld hullámok fehér tajtékos fodra
a forró augusztusi napfényben áznak;
Mályvasziklák nyújtóznak a vízhez egy csókra
Ahol játszva táncolnak délutáni árnyak,
míg szerelemcsónakok futnak a habokra
lebegő vadrécék és pontyok között járva;
Virul hószín hattyúk vízililiomcsokra
Ahol ébren álmodtunk egymáshoz bújt vállal,
kopott stégről bámultunk fényes csillagokba
égbolt és tótükör ölelésébe zárva;
Meztelen lábainkkal léphettünk a Holdra
– – –
Adjátok át neki hamvam, őszi alkonyon,
mindig szeretni fogom, mindig is szerettem
hadd sodorjon magába az én Balatonom;
Oly’ elmoshatatlanul, mint első szerelmem.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Schifter Attila
