Történt akkor, amikor még a nagyobbik söröskorsó is státusz szimbólumnak számított. Szóval az átkosban…
Az öreg suszter pénteken elejtette a kaptafát, bezárta a műhelyt és utazott Ceglédre. Ott, a város szélén, a 8. dűlőben volt kis szőlője, olyan családi örökségféle. Tisztességgel ápolta, kacsolta, horolta… és persze a szüret. Talán két-három hordónyi ecetízű bor lett a termés, de az övé volt, és büszke volt rá. Cegléden lakott a testvére nála tartotta biciklijét. Eredeti orosz gyártmány, negyven kilo, de szép és fényes.
A szőlő volt számára az élet. Távol kerülni a várostól, az emberektől, kint a friss levegőn kapálgatni. Reggel egy pohár pálinka, kolbász kenyérrel, igazi boldogságnak számított. Délutánra elfáradt, ilyenkor felhajtott egy pohár bort, majd szunyókált egy picit.
Mikor a termés érni kezdett, a szomszéd gyakran átjárt dézsmálni, így igazán nagy barátság nem volt köztük.
Az öreg a szép fényes, új ruszki biciklin kikerekezett a szőlőbe, s pont ott ment el a szomszéd előtt, aki éppen a tyúkszart kapargatta a rozsdás kétkerekűjéről. Irigykedve nézte a susztert.
— Pesti… de jól megy egyeseknek! — morogta, és az irigységtől majd szétpukkadt.
Ez így ment hónapokon keresztül, míg a szomszéd egy szép napon bekerekezett a faluba és vett egy kanna aranyszínű festéket. Hazaérve munkához látott, gyorsan lekente a biciklit. Bizonyos távolságról nézve tényleg aranynak látszott, még a tyúkszart is eltakarta…
— Na, a suszter meg fog pukkadni — gondolta magában.
Pénteken, amikor az öreg jönni szokott, kitolta a biciklit a porta elé, jól látható helyre, és várta a hatást. Az öreg azon a hétvégén nem jött, sőt a következőn sem. Valami közbejött. Nagyvárosban az ilyen előfordul. Ember tervez, aztán vagy az asszony, vagy az Isten közbeszól.
Harmadik hétvégére azért csak lement az öreg suszter. A szomszéd, mint azóta minden pénteken, lesben állt. A suszter szeme megakadt az aranyszínű biciklin meg is állt.
— Tyűha! — mondta —, ilyet még nem látott a világ.
A szomszéd elégedetten dörzsölte a kezét.
— Most majd megpukkad — mormogta kaján vigyorral, és nem járt igazán messze az igazságtól. A suszter mérgesen karikázott el. Ezen a hétvégén valahogy a reggeli pálinka sem esett olyan jól, a délutáni szunyókálás is inkább csak forgolódás lett.
— Na megállj csak, hülye paraszt, majd adok én neked arany biciklit! — gondolta.
Egész héten törte a fejét, mit is tehetne, még Szent Antalnak is ajánlott húsz forintot egy jó ötletért. Egy napon, amikor hazafelé sétált, suhancokat látott a parkban, amint a kocsikról lelopott emblémákat csereberélik. Volt közöttük BMW, Mercedes, Jaguár, és meg sok egyéb is. Az öreg mélyen a szemébe húzta kalapját, nagy levegőt vett és megszólította a srácokat.
— Megvenném azt a mercédeszeset — mondta, és a fiuk döbbent arcát látva hozzátette. — Adok tíz forintot.
— Hmm… Tízet? Megér az magának húszat is — mondta az egyik, és igaza volt.
Az öreg nem vitázott, fizetett. Zsebre vágta az emblémát, és nagyon meg volt magával elégedve. A következő pénteken a korábbi vonattal ment, hogy legyen ideje felszerelni a biciklire. — Vakulj paraszt — gondolta és mosolygott közben.
Fütyörészve kerekezett a tanya felé, a szomszéd előtt megállt és nézték egymást, mint két dúvad.
Az egyik az aranybiciklire támaszkodva köpött, a másik a Mercedesz emblémát kezdte fényesíteni puha ronggyal. A suszter mosolygott és büszkén tovább tekert.
A sors iróniája úgy hozta, hogy akkor éjjel mind a két biciklit ellopták.
Persze lett is nagy sivalkodás. A suszter a dikicsét kereste, a szomszéd a vasvellát.
Végül a körzeti biztos is megérkezett szolgálati biciklin.
— Mi a baj, mi a baj? — érdeklődött és elővette a jegyzetfüzetét.
A suszter mószerolt először.
— Az a rohadék ellopta a Mercedesz biciklimet! — mire a szomszéd felháborodva:
— Te szemét, elloptad az aranybiciklim!
A rendőr csak a szemét forgatta. — Mercedesz bicikli, aranybicikli? Mit isznak ezek? — De mindegyik csak a saját igazát hajtogatta. Nagy volt a zűrzavar és a kiabálás, így beterelte őket az őrszobára, jegyzőkönyvet felvenni. Valahol az első kérdések között szerepelt a — Miből telik ilyenre? — kérdés. A rendőr vigyorogva tárcsázta a főnöket.
— Te Józsi, gyere már be az őrsre röhögni, nekem már fáj az oldalam.
Másnap a szomszéd faluból jött a hívás az őrsre.
— Te Józsi, itt a romák aranybiciklin furikáznak, meg Mercedesszel. Mit csináljunk?
— Szerintem hagyjátok őket, így mindenki jól jár — volt a bölcs válasz.
Azóta a suszter és a szomszéd is vett új biciklit, de sem embléma, sem festék nem került rá.
Legutóbbi módosítás: 2014.11.03. @ 18:52 :: George Tumpeck