Marthi Anna : Szemöldökraj

Nyomtatás

Forró elméd két kezem között.

Primitív-e, ha teavízben is megtalállak?

Mint gondolattalan gondtalanság előtt

szédülten köröző szemöldökrajok,

ősz szálakat alig háborít, csak szárnyra

feszül újra és újra e csúnya levegőtlenség.

Beletört téglák dús ködökben, málló

indulat felejti magát arcjáték felületén:

körömmel kapart órák maradásra;

támolyogni is rest már, de elérzékenyülve

roskadozik a szenvedés.

Csak az óriás kolomp még késne,

kutyák ugatásától morajlik a csend,

szétszaladt birkanyájnak tűnnek

a követelőző perceken megvadult szelek.

Emlék emeli a végtelenig fogyó lelket.

Azok a gerlék majd felszárítják a bút?

Csak köröznek sovány testükkel,

az ég szemében is magot keresve.

Időroncsolt, épített vár ma tested.
Lelked átszellemült túlélte az időt.
Most úttal gazdagon spirál vagy.
Lyukas kezed várja simogatásom.

Egyetlen eledelem ajkadról a szó.

Csorduljon sokáig mi szíven talált,

vagy inkább kihűlt testté mázolna

a Mindenható?