A nélküled-évekre nézve
bólintok
a fanyar emlékezetnek:
te vagy hozzám-közelben
legels?. Semmi „mért oly kés?n”,
hiába
is lenne. Törvény: halálra
születik az ember s közben
szenvedések marcangolják.
Az öröm
kevés. Van elrendeltetés,
hiszem. Hogy bölcsen-e,
igazságos-e, vitatható.
Ebben az
ügyben ki-ki saját magának
legf?bb prófétája. Nézhetek
hátra, el?re, változatlannak
tetszik csak
kívánságom: id?m – ha még van -,
teljen szeretetben gazdagon.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:07 :: dudás sándor