*
másodpercekbe sűrített szerelem,
mikor idegesen, félve néhány szó
csak, aztán oszd be, „voltál velem”
hát nem elég az és nem volt jó,
hogy ennyi is jutott? emlékezz
és álmodj, kavard össze a kettőt,
várd újra, hogy megint velem vétkezz,
mert ugye jó az a pár nap mielőtt
végleg elszámolsz magaddal,
hiánytalanul átadva hús-vér valód
teremtődnek, ki majd azonnal
levet a pokolba, megfizetteti az adót
Veled, és itt a földön is behajtják
rajtad a mulandó pillanat értékét,
még ég a szádon a csók, és tán várják
a folytatást, Veled a reggel ébredését,
mégis lehunyod szemed, az út kifut
alólad, röhögsz az utolsó pillanatban,
másodpercekbe sűrített szerelem jut,
megérted végre, hogy nincs helyed
ebben a világban
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Tiszai P Imre
