tudom
mi a másé
mi az enyém
nem kérek feloldozást
könnyebb lehetne
súlyok a vállamon
– károgó fekete varjak
az összkép részei
idő
alaktalanná dagaszt
volt csillagod
lehúzza a sötétlő homály televény sár
okádmány a rontó idő de átkom nem fogja
– cincogás
kihűlt lángodból tömböket faragok
egymásra pakolom piramid síremlék gyanánt
lépek róla mélybe – magasba
ítélet szerint
nem
nem alszik a szív se
benn az aggodalom
apadnak már a szavak
a könnyek
közel a könnyebb
ebéd kerül
ólomtányérjainkra
gyilkos bizonyosság
Legutóbbi módosítás: 2011.10.31. @ 11:18 :: Kovács Ágnes