Illusztráció: ismeretlen angol fest? Virágszed? lány c. festménye
Közelg az este, vártam én
Jöttöd h? kedvesem;
Az almafák a kert ölén
Sóhajták szép neved.
A hintaszék, mi ringatott,
Álmot hozott reám:
Egy árnyalak suhant legott
A fényes égen át.
Susogta: „H?sre vált az est,
Ó, jöjj, leány, velem;
Tüzet mint száraz gally ha fog,
Repes feléd szivem!”
Lehunyt szememre csókot ád,
S keze, jaj, merre jár;
Testem bizserg, s szemérmemet
Forró kín hatja át.
Walpurgis-éj, a hold teli,
Az ördög cselt vetett:
Vad orgiák szent mámorához
Sz?zlányt keresett.
E „rút” álom, elárulom, hogy
Csúfos véget ért:
Fejem búbján egy alma koppant,
S felébredtem én.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.25. @ 11:44 :: Szilágyi Erzsébet
