Nagyálmos Ildikó : Utolsóel?tti levél

?szvégi langyos esték után,

a másnapi feltámadásig…

pörögnek a száraz falevelek,

semmi sem az, aminek látszik.

Az utcák fénye kissé megkopott,

elálmosít az égnek tompa kékje,

fehér borom is megfogyatkozott,

beköltözött lelkembe a béke.

Fakó vállamon fogak fehérje,

villanás az idegek között,

játékaimnak már nincsen tétje,

nem harcolok a színfalak mögött.

Nem ígérek hosszú napsütést,

és nem vágyom a perzsel? nyarat,

szenvedélyt, kéjt, ?rült szerelmet,

csak pislákoló bágyadt sugarat.

És mégis szép ebben a lomha ?szben,

ha kitárom az ablakszárnyakat,

nem engedem, markolom két kézzel,

a forróságból mi megmaradt.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Nagyálmos Ildikó