Ezüstlapba karcolta a várost a reggel;
és e szembeszök?, szürke sziluettel
lelkemet telítve állok a parton.
Némafilmként peregnek a percek,
s a folyó – nyughelye ereknek –
tükrözi tétova arcom.
Szélzenét búg az es?…
Zord, hullámot les?
pillanat vakog,
koccint velem,
s én nyelem
a habot
…
