Ezüstlapba karcolta a várost a reggel; és e szembeszök?, szürke sziluettel lelkemet telítve állok a parton. Némafilmként peregnek a percek, s a folyó – nyughelye ereknek – tükrözi tétova arcom. Szélzenét búg az es?… Zord, hullámot les? pillanat vakog, koccint velem, s én nyelem a habot …
Legutóbbi módosítás: 2010.05.20. @ 07:29 :: Boros Károly
- Kedves Tagunk, az Email címed érvénytelen! -
"az én poklomban
számolnak és mértékkel
szeretnek; órát
lesve időznek; folyton
véleményük van;
csak idő van, semmi tér.
Azt mondják: PERSZE.
Semmi tér, csak idő van;
mindenki siet,
birtokol, nyilatkozik,
temet, nemz és szűl
- semmi nincs, csak történik
az én poklomban"
/Fodor Ákos/