Böröczki Mihály - Mityka : Bab a kukoricaszáron

A kukorica nem ügyelt a babra,

de szárán tekerőzve futni hagyta,

az ráigazult, adózva a jónak,

míg egydallamú zölddé súlykulódtak,

s így ölelőzve sehogyan se látszott,

hogy ki kezdte a napfénnyel a táncot,

a szár meg nőtt, hát ráölelve – szánva –

a bab kötést font a vastagló szárra,

s nagy zsibogású ösztönnel keresték

az összesercült levelek szerelmét,

telt-múlt idő, a termés munkát érett

a hozzáértő gazda két kezének,

hisz főállású kukorica mellett,

meg-meghúzódva tarka bab is termett,

s a nagy érésre előállt a lazsnak,

kitárítva a száradást a napnak,

s a legtöbbjük, mint szikraszem a lángból,

pár nap teltével kipördült magától,

a makacsabbakat lágy kezek verték,

a szárat rázták-vonták, fölkeverték,

én csak a mozgás ritmusát emlékszem,

s a gyönge port az újult szelelésben,

meg arra, ahogy vászonzsákba rakták

az árva szálak leggyönyörűbb magját,

ahol illendő alkalmakként várt a

megfüstölődött csülök illatára.

Legutóbbi módosítás: 2010.05.19. @ 06:56 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.