Találtunk egy embert
(Sándor Györgynek)
mellékvágányra tévedt
beérkezett hát azon
inkább lesminkelt
mintsem, hogy lepaktáljon
régi, vagy új törvény? Ön? – firtatták (azok)
ön-… derült ki róla
miután kiállt a pódiumra, hogy helyet cseréljen
a kardnyel?vel
mi volna a m?faj? – kérdezték (azok)
én vagyok a m?faj – válaszolta
és feltalálta önmagát
szabadalmi díja útban van
valakinek
ahogy ? maga is…
túléli, ha agyonhallgatják
csattanói bennünk robbannak
elhallgatásai visszhangot vernek
másnap a metrón: „Hallottad,
a Gyuri megint jól odahallgatott nekik…”
arzenálja leny?göz?
árnyaltan leplezi le a Soros Leplenincset
csíp?b?l tüzel ficamított szókat
az éppen adott Burkus királyra
(Te is ficam, Burkus?)
nem tart görbe tükröt – egy csudát!
színr?l színre láttatja a homályt
utolsó gesztusa valahogy ott marad
a légben, mintegy odavetve-felejtve
de óvón, fölöttünk, hazáig, sokáig
rítusa végeztével
mindig megöleljük egymást
ha tévén nézem, rádión hallgatom
akkor is
„Keresek egy embert” – mondja
és belenéz a kamerába
ártatlan-huncut-arccal
milyen jó is nekünk
hogy mi már találtunk egyet…
1986
Legutóbbi módosítás: 2010.05.19. @ 08:08 :: Rossner Roberto
