Czirják Jolán : Progressiv S.M.

Szonett az elkerülhetetlenhez…

Izmaimba sorvadt gyengeségem!
Sz?kül? határaim közé rekedtem
Rabja lettem testem börtönének
Láncra verve sz?kölnek remények…

 

Ám amíg agyam tudattal átkoz,
száll a képzelet, s repít magához
Minden új napom csalárd ajándék,
mert – mi teljesül – csupán a szándék…

 

Nem mozdíthatom kezem, se lábam!
Ágyba fektetett a kór – legy?zött!
Félek – így visz el – magamba zártan!

 

Adjatok nekem – könyörg’ve kérem:
gyors halált – ne kelljen élni bénán
Jussak át minél el?bb a fényen!

Legutóbbi módosítás: 2010.05.17. @ 06:41 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"