Hányszor csodálkozik még gyötrődésünkre
az ég repedt boltozata,
míg holtak jeges tekintetén át is téged látlak?
Hányszor furakodsz zsibongó elmém szélére,
s feszülő inakkal, mint törvényeidben fuldokló suta,
vajon meddig tűrlek?
Amikor minden színfalak mögötti szeretkezésben
kenyere vagy a kényszerű nyomorúságnak.