Lassan már az ősz is elmúl,
ás a tél majd jégvermet.
Ellepnek zord félelmek,
hogy a fény, s az égi azúr
örökre ment, játszik az Úr,
nem alszik a Természet,
haldoklik, vagy nagybeteg.
És kórteremben, csempefalú
szobában a csövek közt,
magányosan kendőt köt.
Szemfedőt a holnapra,
s majd felrakják egy honlapra,
hogy átment a túloldalra,
új hús lett a holtak közt.
————–
Kedves (hovatovább egyik kedvenc) Szerzőm, ez harmatgyenge lett. Nem állnék neki papolni, az internet millió helyen írja le a szonett ismérveit, ez több sebből vérzik.
Homolokcsók: NHI
Legutóbbi módosítás: 2014.11.27. @ 20:43 :: Irlanda Máté