Marthi Anna : Sokk (+18)

A dokk-nak /szabad szellemű kortárs irodalmi portál/

 

rengeteg háttérvers

egy prímplán baszásig

vonaglott tollam

arcom cicikötélen fáradt

kutacsponton bonszai nő

belesustorgom állj

te hamis terebély-tár

zoknisan a félhomályban

metróaluljárót vettél felül

szoknyádban kiállítás van

piros csónakban ülnek

járásra csinosított lábujjaid

hiába sajtolom múltad

haragvó lokálpina

dörgöli fényküszöbre

fékezhetetlen önmagát

szemed kocsonya ecete

bolti citrommá

ágy alatti fenevaddá

no meg lassú nyárrá

olvadt bennem

holtponttal kivarrt függöny

mögött cseppet kábán

mer alulbőrösödötten fájtál

miért is szeretsz

lélegzem elégszer

bonts teret

végre

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.08.08. @ 16:34 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak