D. Bencze Erzsébet : ÁLOM

2014.08.08. D. Bencze Erzsébet Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

 

tekereg kósza lelkem

a ködben elveszek

nem menekülök

a mennyei paripák

repítenek felfelé

dobogásuk visszhangzik

szívemben

a lusta alkonyatban

nyújtózó ökörnyállal

ringatózva ellibbenek

majd a következő

rózsaszín felhővel

lehullok ereszeden

szívem sír kopp

lecsorgok arcodon

de egy halk futam

a zongorán

karodban talál

szökni próbálok

aztán angyalszárnyakon

felemelkedem

megfesteni neked

a végtelent

már csak néhány

szárnycsapás

s felhasíthatom

a kifeszített vásznú

liláskék eget

ami estére egyre sötétebb

végül egészen fekete lesz

 

(reggelre narancsligetek felett ébredek)

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.08.08. @ 17:45 :: D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873