Böröczki Mihály - Mityka : Dalolászó

Már ezer éve nem járok utánad,
de kezem kezed és lábam a lábad,
nem érdekes, hogy hátra mennyi óra,
míg közös szusszal hajlunk nyugovóra,
ha nem vagy itthon, híja van a napnak,
de lehet, hogy csak hiányzom magamnak,
úgy összenőttünk, mint a föld az éggel,
mint legparányibb rész a nagy egésszel,
így szomjúhozó, mérhetetlen kortyom,
már nem csoda, ha látványoddal oltom,
s hogy érjen széle-világig az ének,
eldalollak a tenger peremének.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.03.04. @ 13:52 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.