Pál Abigél : Kalitka

egyszerű versike

Kérnélek attól aki fogva tart

gyere velem messzire

ne vágyj örök felhők felé

csak a puha jó ölbe.

 – itt egy kicsit „összeakadtam” – a kitől, kit, mit – Ha attól kéred, aki… akkor nem szerencsés  egyes-szám második személybe folytatni… vagy nem szerencsés egyes-szám harmadikba kezdeni… Logikailag nem áll össze, Abigél…- „valamit-valamiért” –

Fognálak akkor erősen

nem eresztenélek innen

elvágnám minden kötődésed

hogy vonzzalak mélyebben. –  mélyebben vonzani? Ezt nem értem…Van mély vonzalom… de annál nincs mélyebb,szerintem…

 

S te szívcsupasz lennél

dalolhatnál csupán nekem- szívcsupasz-csupán…nagyon összecseng, de ez az összecsengés, inkább törés így…

nem lennél többé ugyanaz

görcsös ölelésemben.

 

Ha a kezdés nem jó, nem erős… elvész a vers, vagy meg sem születik… vagy idő előtt kizuhan… Ez most valahol van… érződik benne az „akarat”, de az még kevés… Így kevés.

 

IDŐ ELŐTT KIZUHAN

 

Legutóbbi módosítás: 2014.03.04. @ 17:44 :: Pál Abigél
Szerző Pál Abigél 41 Írás
Kereső irodalom kedv/t/elő messzi a sűrű fővárosi zajoktól és hangoktól. Szélsőségesen veszélyes idealista, minden ezzel járó hátránnyal együtt, aki naponta kérdezi mi mit ér az életben, és hogy érdemes-e. Kissé depresszív és pesszimista hangulatú középkorú asszony, aki Godot ra vár hithű hitében nap mint nap. Kedvenceim: Simone Weil, Kafka, Pilinszky, Radnóti, Keats, és sok romantikus, Lorca, és Szabó Lőrinc, és még sokan. Szeretem az őszinte emberi kapcsolatokat, amik még tartalmasak, és nem a szokásos kliséken alapulnak. És mindent ami eredeti az emberekben, még azokban is akiket nem kedvelek. Ennyit magamról, a költészethez nem értek, ezért mindennek tudok örülni ami másoknak tetszik tőlem. Végső célom megírni azt a a könyvet ami az életről szól, de még bele sem kezdtem...