H.Pulai Éva : Orbán Balázs

Egyszerűen élt, étkezett, öltözködött. A bárói címet soha nem használta, sőt előszeretettel űzött gúnyt az őseinek „bizonnyal nem valamely nagy hazafiságért” adományozott titulusból. (Egyik keleti utazása alkalmával például bárói címét öt krajcárért adta el Vámbéry Árminnak.)

 

Udvarhelyszéki népviselet, 1868 Rusz Károly fametszete a Székelyföld leírása 1. kötetéből
Román Állami Levéltár Maros megyei fiókja, Orbán Balázs gyűjtemény

 

„Nagy szolgálatot tehetne a hazai fényképészet a hazai történelemnek, úgy, ha minden olyan régiségeket, várakat, ó kastélyokat, templomromokat, barlangokat stb., amíg még fenn vannak, de csak egy évtized múlva is eltűnhetnek, fényképészetileg levenne és a jövő kornak hátrahagyná” – írta Veress Ferenc kolozsvári fényképész, a fotográfia kiemelkedő egyénisége 1862-ben, az Ország Tükre hasábjain.

Akkortájt írta e sorokat, amikor honfitársa és kortársa, Orbán Balázs elindult éveken át tartó gyűjtőútjára, hogy a Székelyföld természeti szépségeit, épített örökségét, lakói viseletét és szokásait dokumentálja és lejegyezze. Orbán Balázs nem volt hivatásos fényképész, ám a szabadságharc után emigránsként, már az 1850-es évek első felében, Jersey szigetén, a szintén száműzött Victor Hugo környezetében, közelebbről megismerkedhetett a 19. század kitűnő találmányával, a „fénnyel írás mágiájával”.

A radnóti kastély (Román Állami Levéltár Maros megyei fiókja, Orbán Balázs gyűjtemény)

Kutató útján – mintegy hat éven át – folyamatosan készített felvételeket. A kor nyomdatechnikája nem tette még lehetővé a fényképek közlését, ezért neves rajzolók és metszők közreműködésével, fametszetek formájában kerültek a könyvek lapjaira. A (…) most először bemutatott, eredeti fényképek művelődéstörténeti jelentőségük mellett, fotótörténeti különlegességek is. Orbán Balázs felvételei a legkorábbi erdélyi felvételek közé tartoznak és a kartonokon a rajzolókhoz intézett egykori utasításai, kiegészítései, feljegyzései bepillantást engednek a 19. század közepi képeskönyv-készítés titkaiba is.

A felvételek üveglemezei, az egykori kamerák, objektívek mára sajnos elkallódtak. Szerencsésen megmaradt viszont a korszakos mű lapjairól ismert fametszetek előképeiként használt fotográfiák, rajzok és akvarellek jelentős része. Ezeket ma a Román Állami Levéltár Maros megyei fiókja őrzi Marosvásárhelyen. A levéltári fond képeit máig csak kutatók láthatták, s csak reprodukcióban, kiadványokban ismerhette meg az érdeklődő közönség.

Román Állami Levéltár Maros megyei fiókja, Orbán Balázs gyűjtemény

 

 

Orbán Balázs:
A székelyföld leírása
Történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból
részlet

„Egy elszigetelt kis világ van itt, egy romlatlan és sok eredetiséggel biró nép, melyet tanulmányozni és észlelni igen érdekes lenne; én csak átfuték közöttök, és sokkal rövidebb ideig mulattam e, rokonszenvemet szép tulajdonai által megnyert nép között, hogy sem azt alaposan ismertethetném, de mivel a népéletre, mint mindenütt, ugy itt is kiváló figyelmet forditani feladatomul tűztem ki, a mit láték, s mit főleg egy közöttük lakó szivességéből nyerheték, ide igtatni el nem mulasztom.

A csángó jellemre nézve igen izgékony, a legkisebb szóval való megsértést is zokon veszi, bajosan feledi; de azért nem boszuálló, s könnyen megengesztelhető, egymáshoz pedig annyira ragaszkodók, hogy bármi áldozattal segélik földieiket; ezt teszik azon esetben is, ha előbb roszul éltek egymással. A csángók foglalkozása, mint fennebb emlitém, főleg a marhatenyésztés; csaknem egyedüli jövedelemforrása ez a havas-lakónak, melyből családját ellátja, haszonbérét, adóját s papjait fizeti, mert a földmüvelésre alkalmas föld oly csekély, hogy tekintetbe alig jöhet, mert szükségleteit is csak kis részben fedezi.

A csángó egyszerü eledellel él, a puliszka teszi a fő élelmi czikket, mely naponkint kétszer kerül asztalára, reggel és estve, mert a kaszállási időt kivéve, délben a csángó nem ebédel, levesétel csak radina, vagy nagy ünnepélyekkor divatozik, zöldségül csak káposztát és pityókát (krumpli) ismer, hust igen keveset, s azt is inkább télben eszik. Ezen egyszerü életmódnak, a havasi egészséges légnek, jó viznek, a szeszes italok kis mértékben való használatának tudható fel, hogy a csángók hosszu életüek elannyira, hogy akárhány dologképes, 100 évet meghaladott egyént lehet közöttük találni; betegség és kora halál a ritkább esetek közé tartoznak. De annyi jót mondék el a csángókról, hogy végre is valaki szememre hányhatná, hogy a roszak elhallgatásával csak jó és szép tulajdonaikat hordom elő; azért, hogy e vád ne érhessen, im felemlitem árnyoldalukat is, mely főleg abban áll, hogy oly kevés közöttük az irástudó, hogy még a falusi előljáróság is alig tudja nevét aláirni, a csángók egyáltalában idegenkednek az iskolától elannyira, hogy gyermekeik iskolázására igen bajosan lehet rábirni, valamint a tudományokat nem kedvelik, ugy a mesterségeket, kézipart sem szivelik, nem gyakorolják, de a tudomány és mesterségektőli idegenkedés minden pásztornépnél megvan, a bérczek nagyszerüségéhez szokott, a természet keblén felnőtt ember mindig kerülni szokta a szobába szorittatást, az ily foglalkozásu népnél a gyermek már kiskorában idomitandó és hasznositható lévén, a későn vagy ritkán gyümölcsöző tudományoknak és értelmi vagyonnak előnyét nem látják át.

De pillantsunk be a csángók lakjaiba is, vizsgáljuk szokásaikat, öltözetöket, ünnepélyeiket is. Azok mind olyanok, melyek egy nép jellemzésében, ismertetésében nagy szerepet játszanak, a népéletnek olyszerü kifolyásai lévén, melyek erkölcsi alapokon nyugosznak, melyek egy nép lelkületét, gondolkozásmódját leginkább visszatükrözik. A csángóházak épitészete is olyan, mint a csíkiaké, házaik fedélzete két oly magas, mint maga a lak; ennek éghajlati oka van, mert a magas, meredek fedélről a hó könnyebben lecsúszik, mint a csekély magasságu laposabb fedélről, már pedig e magas hegyek közt nagy és hosszantartó zord tél szokott lenni; s kuptőrnek hivott kemenczéjükről nem lehet mondani, hogy melegitésre és kényelemre nézve czélszerüen lenne épitve, a nagy tágas szoba ajtó felőli oldalán a padozat szinvonalára épitett négyszögü sütőkemencze van, ennek nyilata elé elkoptatott malom- vagy laposkő van vizirányosan helyezve, itt sütnek-főznek földig lehajló kényelmetlen, de nem épen szép-izlés elleni helyzetben a csángó nők. E kezdetleges tüzhely fölébe a sütőkemencze oromszélére fektetett, csolnak alaku füstfogó van alkalmazva, mely a füst egy részét felfogva, a hiuba (padlás) vezeti, mig más része a szobában kóvályog. A kuptőrtetőnek párkányán tartja a gazdasszony guzsaját, orsóját s főző eszközeit, a gazda pedig pipáját, czifra keztyüjét télen, melyet viritó szinü gyapjuból a hosszu téli napok munkátlan perczeiben, önmaguk horgonyoznak; egyáltalában a csángónak egész ruházata a háztól telik ki, idegen fényüzési czikkekre ők pénzt nem vesztegetnek. Idecsatolt képünk mutatja a csángó népviseletet, de a képhez egy kis magyarázatot csatolni szükségesnek látom, már csak némely ruhadarabok eredeti elnevezéseért is.

 

A férfiak fejükön szalagokkal, szines zsinórokkal felczifrázott széles karimáju kalapot viselnek, hosszu, térden alól érő varratos inget, bő redőkben lehulló harisnyát (fehér gyapju szövetü nadrág,) ünnepnapokon csizmát, mivesnap (hétköznap) bocskort hordanak, melyet pórázzal (szőrkötő) kötnek fel. Az ingre czifrán kivarrott hosszu bőrmellény, erre télen fekete zeke, vagy a gazdagabbaknál hosszu fehér bőrbunda jön.

A nők öltözete még sokkal sajátságosabb. A menyecskék fejökön tarka kartonból készült, s a halántékon alól fodros csipkével ékített főkötőt viselnek, melyre nyárban kecscsel illesztett fehér kendőt, télen szines kendőt kötnek, menyecskék (férjes nők) ily főkötő nélkül soha a háztól ki nem lépnek. A leányok azonban mindig hajadon fővel járnak, nyárban csak is oláhosan kivarrott czifra inget hordanak, melyre télen czifra virágosan himzett bőrbundát öltenek, rokoja helyett katrinczát viselnek, ez gyapjuszövet, melynek közepe fekete, két oldala fekete, veres, sárga és kék vonalzatokban alkalmazott himzéssel ékeskedik, ezen egy darabból álló katrinczát műizléssel, festői redőzeteket alkotólag tudják magukhoz illeszteni, s széles zöld vagy veres övvel szoritják derekukra, erre jön aztán öltözetük legkaczérabb, legékesebb alkatrésze a Bernyész, egy általuk szőtt, czifra himzésekkel, izletes arabeskekkel ékesitett 2 hüvelyk széles felső öv, mely az alákötött zöld és veres kendőn igen szépen veszi ki magát; a bernyész szép és izletes elkészitésére igen nagy súlyt fektetnek a leányok, ez egy az, melyben társnéikat túlszárnyalhatják, s melylyel varrásbeli ügyességüket feltüntethetik; oly kedvesek is ezen, szép idomu testekre katrinczát szoritó, czifra bernyészek, hogy Venus is, midőn Olympus isteneinek itélőszéke előtt megjelent, felilleszthette volna magára a végett, hogy biróit részrehajlókká tegye. Lábbeliül dologidőben koriká-ra (térdig érő gyapjuharisnya) kötött bocskort, ünnepnapokon piros csizmát hordanak. A leirt öltöny kiegészitő része esős időben a csuklya. E leirásból ismerjük már a csángók lakházát, öltözetét, lássuk ünnepélyeiket is, és pedig vegyük fel az emberi élet legfőbb 3 momentumát, a keresztelést, a nászünnepélyt és a temetkezést.”

mek.oszk.hu/04800/04804/html

 

 

Forrás:
hu.wikipedia.org
erdelyimuveszet.ro
lexikon.adatbank.ro
mek.oszk.hu
kalandozok.blogspot.hu
e-nepujsag.ro
mult-kor.hu
terebess.hu

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.11.19. @ 09:16 :: H.Pulai Éva

Szerző H.Pulai Éva 1145 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva