Schifter Attila : Boszorkányüldözés

 

 

Tündértollak  jele  kell  igazi  varázslathoz 

( mindenhatók  sokat  tulajdonítanak  a  radírnak ), 

egy  új  hiedelem  mindig  nagyobb  bajt  hoz, 

míg  megtörtént  valót  csak  eltitkoltan  írnak. 

 

A  néhai  küzdők  mára  mesehősökké   lettek, 

kik  még  tudták,  háborúban  sem  a   diadal  segít

és  nem  az  visz  mindent,  ki  zászlókat  lenget, 

mert  a  valós  győztes  gyakran  rejtőzködik 

 mint  mutáció    mely  megértésre  nem  talált; 

ezért  hatalmat  kell  szereznie,  ha  élni  akar  

és  emlékeznie,  hogy  csak  a  felejtés  hoz  halált, 

mely  a  hallgatás  homályával  békébe  takar. 

 

Hát ezért  kell  a  históriába  folyton  egy  új  csavar, 

ami  csigalépcsőként  más  mélységekbe  vezet, 

hol  mégsem  uralhat  káosz  vagy  zűrzavar 

( az  érdek  a  félelemmel  már  nem  szorít  kezet ), 

és  nem  kormoz  lelkeket  az  inkvizíció  piszka, 

mert  a  kényszerek  alatt  hamisan  vallva 

nevethet   hisz  a  friss  levegő  sem  mindig  tiszta   

’s  a  végtelenben  csak  két  állomás  omega  és  alfa. 

 

Az  számít,  mit  az  elme  megismer  ( nem  kiagyal ), 

mert  ki  emberre  bíz  törvényt    csak  locsog  a  visszhangnak, 

folyóvíz  hátára  írva:  ”Gut  gut  gutani  tabal”. 

Hát,  lásd;  sarlatánok  már  pediglen  vannak. 

 

 

( 2013.  március  24. ) 

Legutóbbi módosítás: 2014.01.01. @ 14:05 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.