Lantos Tímea : Íriszembe fodrozott

2014.01.01. Lantos Tímea Vers 1
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Úgy feslik le rólam az óév,

 mint kormos fáról

leszakadó cirádás levél.

Tükrömben lobog íriszembe fodrozott remény,

s mint tűzben sziszegő szemét, pipacslánggal ég.

 

Millió filmkocka visszavetülés.

Én vagyok mind,

sejtjeimbe  kódolt újjászületés.

 

Összekoccannak a sorsok, mint buborékot

dajkáló pezsgőspoharak,

egyik évet a másikra húzzuk földsátrunk alatt…

 

Legutóbbi módosítás: 2014.01.01. @ 18:50 :: Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 86 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!