Lantos Tímea : Meditáció

 

 

Pára csipkézi a hajnalt,

s amit pőrén bordáim közt dúdolok,

nem üvegtest – dallam.

Vonatfütty is hasíthatja,

s komponálhat fáradt szólamot,

ha idebent Ő betakar,

a Föld gömbölyűn buja szerelmén

fortyoghat vihar.

Lassan kitapogatom

és belélegzem ezt az áttetsző világot.

Csak akkora, mint hópihében fogant angyal

vagy mint márciusban moccanó élet-iram.

És mégis itt van!

Tenyeremből számíthatnám a sorsom,

          többismeretlenes egyenlet   

dombok és völgyek…

S hívhatnának kopár hegyekre

önkínzó vezeklések.

 Hasztalan!

Nem taposhatom el bűneim,

mint pislogó cigarettacsikket,

hisz húsomban,

zsigereimben viselem vétkeim,

mint izzadt, kopott inget.

Előveszem magam,

s vándor – tekintettel

bújom az élet – térképet,

egy felé mutatva mennyi út vezet.

Mosoly nyílik belső szememben,

térképpel is eltévedek.

Mint az ég madara tudja, hazatalál,

lehet bármi is a neve.

Valaki vár!

Legutóbbi módosítás: 2014.01.09. @ 11:31 :: Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 82 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!