saját fotó: horizont
Én mindig tiszteltem az őrülteket,
kiknél a félsz könnyként csorog,
számukra az idő régen megállt,
esetleg ólomlábakon vánszorog.
Sokszor a rácsot kívülről rázzák,
maguk sem tudják, miért is teszik,
a világtól elbújva, biztonságban élni
máshol nem adatott meg nekik.
A hangos sikoltás, egy őrült mosoly
néha vidám és önfeledt kacagás.
Az életet élni csak előre lehet,
a múlt lesz a tiéd, semmi más.
Ne várd a csodát, semmi sincs ingyen,
hogy mit hoz a holnap, sosem tudod,
vágyaid még valóra válhatnak,
de csak akkor, ha igazán akarod.
Legutóbbi módosítás: 2014.01.18. @ 12:15 :: George Tumpeck