Boér Péter Pál : Nyöszte! Nyöszte vagy, Nyöszte!

 

Zsuzsika kedvenc parkjának kedvenc padján üldögélt, és azon gondolkodott, vajon miért nem történik meg vele harminckét éves létére az, amiről harminckét éve álmodozik — már az irányított tudat megjelenése előttről, erről meg volt győződve. Behunyta szemét, szippantott egy nagyot a körülötte zöldülő növények szmoggal kevert illatából és hátradőlt. Ekkor hallotta meg a poroszkálást. Jobb szeme jobb sarkából jobbra nézett. Előbb azt gondolta, téved, hiszen előző este nézte meg a Rózsa Sándort elejétől végéig, s éppen akkor tudatosult benne, hogy mind a harminckét évében Veszelka Juliska szeretett volna lenni.

A sétány végétől közeledett. Éppen olyan volt, mintha alánőtt volna egy ló, vagy ő a lóra, de mégsem… Persze ennek nincs jelentősége. El is szomorodott, mert bár ott poroszkált a közelében, érezte, hogy tovább fog hajtani járművén. Apropó! Ezek egyek, vagy kettőbe szedhetőek? Valamelyik fej — a lóé, vagy az emberé — talán mégis ráköszön? Úgy emlékezett, a konok szemöldökű is le-leszállt néha, tehát valószínűleg nincsenek összenőve.

Lesütötte szemét és várta a köszönést. Ha a ló biccentett volna, arra is visszabiccent. Ám az udvariassági szabályok kisiklottak, mert ez a négylábú-kétfejű elkezdett körülötte kocogni. Zsuzsika horgas inában remegett. Úgy érezte lecsúszik, lefolyik a padról. Veszelka Juliska lett!

— Nyöszte vagy, Nyöszte, Nyöszte! — ismételte a lovas.

Tehát ez a XXI. század „hibbecsúfja”! Annyit gondolkodott már, vajon mit jelenthet, mert ilyen szó nincs egyben… Feldarabolva meg sokféleképpen lehet értelmezni…

Nem mozdult, pedig szerette volna felpofozni magát, hogy elvonja a figyelmét. „Nyöszte vagy, Nyöszte, Nyöszte!”, szabálytalan ritmusban ismételte, körülötte meg-megállva a lovas. Persze csak a fenti fej, amelyik alá odanőtt a paripa. Vajon hogyan tudott Veszelka Juliska megállni a két saját lábán? Zsuzsika remegett. Egyenesen tartott nyakán, fejecskéjének orcái elpirultak. A nyöszteség teljes elvetését vágyta. Persze úgy, mint egy nagyon-nagyon igent mondani akaró hölgy szájából hangzó nemet, ami teljesen igent jelent.

— Nyöszte vagy, Nyöszte, Nyöszte!

Épp fel akart pattanni, minden erejét összeszedve, hogy a lovas felkapja a nyeregbe és vigye, vigye, vigye… Indult, mikor a vállába bögöly erősségűt csípett egy forgalomátirányítással odakerült szúnyog. Csapott jobb kezével, sosem állhatta ezeket az önhatalmú csipkelődőket. Telibe találta a rendőr fejét, ami legurult, és csak nézte, mert harminckét éve még nem ütötte le úgy senkinek a fejét, hogy focilabdaszerűen elguruljon. A rendőr megkérdezte:

— Hogy van kisasszony?

— Feje nőtt?

— Mi tetszik?

— Nyöszte, Nyöszte vagy, Nyöszte!

— Maga ivott? Leheljen rám, talán segítségre szorul!

— Ne sértegessen!

— Maga kezdte, leütötte a fejemről a sapkát. Látja, hogy gurul?

— Igen, de… tudja, ez borzasztó. Maga sem a nyöszte-nyöszte-nyöszte.

— Valamilyen hallucinogén gyógyszert szed talán?

— Ha még egy ilyen szót szól, feljelentem az első rendőrnél!

— Én vagyok az!

— Menjen innen, nincs szükségem semmiféle segítségre!

A rendőr, meggörbített ujjait szájába helyezve, füttyentett a bokor mögött parkoló lovának, és felugrott rá.

— Üdvözletem kisasszony, vigyázzon magára! Úgy látom, ma a lovak is alacsonyan repülnek, az enyém majdnem összeütközött egy katicabogárral. Azt hiszem, máshol is várják a segítségemet, rendet tartok fenn, a rend őreként. Mind itt van a vállamon, azért vagyok ilyen nagydarab. Mint látja, ha körülnéz, sehol máshol nem talál rendet.

— Nyöszte, Nyöszte vagy, Nyöszte!

— Mi tetszik?

— Maga is elgaloppozik, csak úgy magamra hagy?

A rendőr úgy gondolta, ennek a hölgynek pihenésre van szüksége, nem társalgásra. A sarkára szerelt önindítóval berúgta lovát és odébb ügetett.

Zsuzsika nem akart kihunyatlan álmokat, összeszedte minden erejét, felugrott és tárt karokkal rohant a távolodó, rendőr alá nőtt ló után. Még mindig azon gondolkodott, ki ki alá, esetleg kire nőtt. Futott, rohant és közben ismételgette, hogy „nyöszte vagyok, nyöszte, nyöszte!”, ölelgetve egy darabot a nagy levegőösszességből, ami körülötte lebegett. Potyogtak a könnyei…

Másodszorra rezzent fel dupla álmából, ahol először a nyösztéző Rózsa Sándorhoz hasonlót, majd a rendőrt látta. Már hideg volt a parkban. Még elmotyogta magának kétszer-háromszor, „nyöszte vagy, nyöszte, nyöszte”, bár tudta, hogy sajnos semmiféle nyöszteség nincs. Ez is akkora tévedés, mint a poroszkáló kutyafülek lehetősége.

Fázott, összeszedte holmiját és elindult hazafelé, mert másnap az ötórai ébresztő után, újabb irodai nap következett. Könyvelhetett egész nap, s azon gondolkodott, milyen jó lesz este ismét a parkba jönni, mert már tudta, ha valahol, akkor itt igazán nyöszte tud lenni.

Legutóbbi módosítás: 2014.01.03. @ 20:57 :: Boér Péter Pál

Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/