Apáti Kovács Béla : Mindentudó botocska

Egyik nap délutánján cicamama elővette a nagy mesekönyvet, és mesélni kezdett belőle a három gézengúz cicakölyöknek. *

 

 

Legalább amíg a mesél, nyugton maradnak, nem tesznek semmi rosszat. Anyjuknak volt sok gondja velük. Szünet nélkül a sarkukra kellett nézni. Ha csak egy pillanatra is magukra hagyta a kölyköket, mindjárt megvolt a baj. Vagy hajba kaptak, vagy valami galibát csináltak. A tanulás miatt kellett velük legtöbbször pörlekedni. Amikor csak tehették, kifogást kerestek, hogy ne kelljen tanulniuk.

A cicusok érdeklődve hallgatták a mesét a mindentudó botocskáról. Egyszer csak Mirci felugrott és izgatottan megkérdezte:

— Anyácska, hol lehet ilyen mindentudó botocskát szerezni, mert nekünk is igen jól jönne egy ilyen. A mesében ez a botocska minden munkát elvégzett a gazdája helyett. Gondolom, még a leckét is megtanulná helyettünk, amit a tanító néni feladott az iskolában. Mi is akarunk egy ilyen botocskát!

A másik két kölyökcica is helyeslően bólogatott, és kérték anyjukat szerezzen nekik egy ilyen botot.

Cicamama elmosolyodott, majd mondta:

— Jól van, ha ennyire akarjátok, holnap elmegyek a Huhú bácsihoz, a bölcs bagolyhoz, és megérdeklődöm, honnan tudnék nektek egy ilyen botot szerezni.

— Éljen! — ugrándoztak a cicakölykök, és már nem is érdekelte őket a mese további része. Szaladtak a vackukba, és azon ábrándoztak, milyen jó lesz. Minden házimunkát elvégez, nem kell a házban és a ház körül takarítaniuk. Csak egyet suhintanak vele és kívánságuk teljesül. Még az iskolában kapott feladatokra sem kell drága idejüket vesztegetni. Így rengeteg idejük jut játszásra. Micsoda jó dolguk lesz. Minden kívánságuk teljesül a mindentudó botocska révén.

Alig várták, hogy másnap legyen.

— Anyácska, mit mondott a Huhú bácsi? — türelmetlenkedtek, amikor anyjuk hazaért.

— Jó hírem van, cicák. Nézzétek itt a mindentudó botocska! Huhú bácsinak éppen volt egy a raktárában, és kölcsönadta nektek.

A kölyök boldogan szaladtak anyjukhoz, hogy lássák a botot, és lehetőleg minél előbb ki is próbálják, de cicamama intőben figyelmeztette őket:

— Ne olyan hevesen, aranyoskáim! Huhú bácsi még azt is mondta, hogy a mindentudó botocskát csak jó célra szabad használni. Aki nem tartja be a szabályokat, az porul járhat. A bot megbünteti a gazdáját, ha az csalni akar. Egérré változtatja azt. Ezért javaslom, hogy mindig jól gondoljátok végig, mit kívántok tőle! Tessék, itt van a mindentudó botocska!

A cicák átvették a botot, és elvonultak, hogy kipróbálják.

Igen ám, csak volt egy bökkenő. Megijedtek attól, amit anyjuk mondott nekik. Nem szerettek volna egérré válni, hogy valamelyik macska őket kergesse.

— Kérjél először te! — mondta Mirci Micusnak.

— Szerintem Cirmi próbálja meg, mert ő az idősebb közöttünk! — hárította el magától az elsőbbség jogát Micus.

Végül hiába volt a kezükbe a mindentudó botocska, egyikőjük sem mert kívánni. Féltek, hogy balul üt ki a dolog, és a botocska megbünteti őket.

Sokáig törték a fejüket, hogy mit is kellene kérni. Eszükbe jutott, talán az iskolai házi feladatot elkészíthetnék a bottal, de ha holnap a tanító néni megkérdezi, ki segített a feladatok megoldásában, akkor nem lenne szép azt füllenteni, hogy senki. Különben is egy–kettőre kiderülne a turpisság. Az még csak rendjén van, ha a tanító néni megszidja a kis csaló gézengúzokat, de az már igazán fájdalmas lenne, ha odahaza a mindentudó botocska még jól el is fenekeli az ülepüket.

Szomorúan, logó orral előjöttek a rejtekhelyükről, és a botot beállítva a szoba sarkába nekiálltak szép csöndben tanulni, anyjuk legnagyobb meglepetésére.

— Mi történt veletek, fiacskáim? — kérdezte a cicamama. — Azt hittem a mindentudó botocskával készíttetitek el a házi feladatot.

— Tudod, édesanyám — mondta Mirci —, lehet, hogy a mindentudó botocska ripsz–ropsz elkészítené nekünk a házi feladatot, de ezzel mi nem tanulnánk meg a leckét, és buták maradnánk.

Cicamama nagyon boldog lett, mert füleinek édes muzsika volt hallani, fiacskái milyen okosak, akik a mindentudó botocska nélkül is el tudják készíteni a leckéjüket.

Következő nap vissza is vitte a botot Huhú apónak. A bölcs bagoly elismerően bólogatott, és elégedetten megjegyezte:

— Rendes kis cicák lesznek ezekből a kis kölykökből.

 

(Kép forrása: internet)

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Apáti Kovács Béla
Szerző Apáti Kovács Béla 193 Írás
Mindig szerettem az irodalmat. Számomra az olvasás, olyan, mint más embernek a kenyér. Nem múlik el nap olvasás nélkül.