Bakos Erika : A vándor útja

2012.09.07. Bakos Erika Vers 10
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Messzeségből érkezett az alkonyat bíbora,

esőcseppel vétkezett a virágok hímpora.

 

Horizonton pihenve aludni készül a nap,

álomfüstben fürödve holnap majd erőre kap.

 

Patakparthoz szomjasan közelít egy vándor,

őz futott el riadtan és eltűnt mint a kámfor.

 

Hosszú életútján számos lépcsőn lépkedett,

az idő csipkehúrján, csak megnyugvást keresett.

 

Zár reccsen a szív hasad, öreg ajtó nem nyílik,

nincs vágy-láng mi megtapad, az emlékek repítik.

 

Rozsda-lelke csendesül, az útja itt véget ér,

sorsa beteljesül, – de mit kap majd a vétkekért…?

 

Legutóbbi módosítás: 2012.09.07. @ 20:39 :: Bakos Erika
Szerző Bakos Erika 228 Írás
Bakos Erika vagyok egy Szeged melletti kicsi faluból. 54 éves, két gyermek édesanyja. Szeretem a szép szavakat, az őszinte gondolatokat és a szép verseket. Kedvenceim: József Attila, Pilinszky János és Ady Endre. Versírásra a férjem halála után adtam a fejem, így próbálom öt éve örömeim, fájdalmaim kifejezni. Az első irodalmi portál, ahol publikáltam gondolataimat, a Poet honlapja. Tagja vagyok a DéeMKá Irodalmi Csoportnak. Nincs saját kötetem, de verseim jó néhány Antológiában megjelentek. Még az út elején tartok, de a költészet iránti alázattal teszem a dolgom. A Héttoronyba tanulni jöttem és megköszönöm a jóindulatú segítséget. Szeretnék a portál aktív tagja lenni. örömmel tölt el, hogy itt lehetek.