P. Tóth Irén : (Se)merre

Gondolatok, gondok,

– félelmek fejemben…

Buszok búgása,

csend némasága –

minden ugyanaz.

 

Szemgolyómba fúródott

hamuszínű arcod

– magaddal vívod harcod.

 

Nyugodtságot öltök magamra,

mint új ruhát,

mely szorítja minden porcikám

– ablak nélküli ház,

kívül csak máz…

 

Nem látja senki ugráló szivem,

ólom-lelkem magammal viszem

– nem akarom, de jön,

bárhová megyek.

 

Nincs már idő burokban élni.

Ha semerre nincs út,

nagyot kell lépni.

Legutóbbi módosítás: 2012.08.07. @ 17:40 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.