Ahogy volt nejem megmentett egy felel?tlen lépést?l, úgy vitt bele egy másikba. Megakadályozta ugyan házasságkötésemet Gizivel, de nem mondott le rólam. Utólag már nehéz megmondani, mi történt volna, ha még aznap éjjel nem hálunk egymással, de nem is nagyon törtem a fejem rajta, sem akkor, sem kés?bb. Minden olyan természetesnek, olyan egyszer?nek t?nt.
Nejem teljesen megváltozott. Igyekezett a kedvembe járni finom vacsorákkal, és hétvégi programokkal. Kirándulásaink élményszámba mentek, kezdtük megismerni az ország legrejtettebb zugait is. Gyerekeinket cipeltük, vonszoltuk magunkkal, de ?k többnyire átaludták az utazás legérdekesebb állomásait. Nem volt fontos számukra, mely tájegység településein fogyasztják el otthonról hozott szalámis zsemléjüket. Nejem arra számított, minél több id?t töltünk együtt, minél több közös élménnyel gazdagodik elvágyódó lelkünk, annál szorosabb lesz a kötelék közöttünk. Sok mindenben igaza volt, de ebben tévedett. Mégis, a felvetése, hogy ismét házasodjunk össze, nem volt váratlan. Megtettük az el?készületeket, de a család el?tt titkoltuk szándékunkat.
Másfél év különélés után, újra közös jöv?t képzeltünk magunknak. Ennek már megvoltak az alapjai, mivel több gyermeket nem terveztünk, nem számoltunk további bonyodalmakkal. Az egész olyan magától értet?d? volt. Mikor már mindent megbeszéltünk, bejelentettük az esküv? id?pontját, és elhatározásunkat, hogy csak sz?k családi körben vagyunk hajlandóak ünnepelni, kizárólag hagyománytiszteletb?l. A következ? év igazi meglepetést hozott. Több mint nyolc évvel az igénylésünk beadása után, lakást kaptunk a szociális lakás-kiutalási rendszer keretében. Akkoriban, a kerületi tanácsok rendelkeztek az új építés? lakások egy jelent?s részével, és ebb?l a keretb?l juttattak ifjú házasoknak, vagy több gyerekes családoknak, hosszú várakozási id? után. A Csepel központjában elkészült új lakótelepi lakások 1978-ban tömegesen kerültek átadásra, egy kormányrendelet következményeként. Mi is hozzájutottunk egy hatodik emeleti, egy szoba, két félszobás lakótelepi lakáshoz erkéllyel, játszótérre néz? ablakokkal. Bérleményünket „kicsomagolás”, és újratapétázás, valamint a padlósz?nyegek cseréje után, azonnal birtokba vehettük. A kényszer-karbantartásnak els?sorban az el?nyös oldalát néztük, saját ízlésünk szerint választottuk meg a falak színét, és mintázatát.
Boldogok voltunk, és bizakodóak, amíg újabb, váratlan esemény fel nem borította, megérdemeltnek t?nt nyugalmunkat.
Budapest, 2012. június
Legutóbbi módosítás: 2019.06.27. @ 08:12 :: Horváth János
